Punnyadós délután, lazulás. megszólal a csengő, kimegyek. Két nő mutogat nekem valamiféle azonosító kártyát, mondván nekik joguk van tarhálni, és jaj, mi lesz szegény gyerekekkel, ha én nem adok, de gyorsan némi pénzt.

- Csókolom alássan, miért nem a gazdag kerületekbe mennek kérni? Rózsadomb, Pasarét, meg ilyenek?
- Ó, azok nem adnak egy fillért se.

Ahamm, szóval a parlagi melós kerületekben igyekeznek lóvét szerezni. Nem újdonság, és ezt közlöm is velük.

- No persze, pont a megélhetésért küszködő emberek adakoznak?
- Igen, és Ön is bebizonyíthatja nagylelkűségét.
- Tetszik tudni, én nem akarok bizonyítani semmit. Közel 45 évet melóztam, nyugdíjas vagyok, ha van plusz pénzem, azzal anyámat segítem.
- De hát...
- Nincs de hát. Sikeres kunyerálást kívánok, csókolom.
- Én meg kívánok magának több megértést.

Na, itt eldurrant az agyam.

- Ön zavarta meg a nyugalmamat, és még Ön beszél megértésről? Ki tolakodott be a másik életébe, Ön, vagy én?
- De hát szegény gyerekek...
- No persze. Szegény gyerekek. Adjon egy bankszámla számot, és ha feltámad adakozó énem, utalok némi pénzt. De ne próbáljon átverni, utána nézek, hogy kinek, melyik szervezetnek a számlája!

Elköszöntek, elmentek, érdekes módon nem adtak meg bankszámla számot.

Más.
A KöKi-n jöttem a metróból a buszhoz. A folyosón van egy lépcső, ahol üldögélt egy néni, és koldult. Ócska ruha, szánalmas teremtés. Visszamentem a metró kijáratához, ahol van egy büfé, vagy mi a frász. Vettem két szendvicset, az egyiket magamnak, a másikat a néninek. Különfélék voltak, és amikor a nénihez értem, csókolomot köszönve felajánlottam, válasszon. Szégyenlősen tépte ki az egyiket a kezemből, és miközben mentem dolgomra, még hallottam, hogy szinte sikítozva köszöni, és Isten áldását kéri rám.

Ezt meg csak úgy.

Nem könnyű jótékonykodni. Teszem, amíg tehetem. Talán célba jut, talán kutyák martalékává lesz.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)