Vannak olyan diákok, akiknél pedagógiai szempontból teljesen indokolt és hasznos a szódolgozat. A beszélgetős óráknak is van értelmük, de a két dolog meglátásom szerint nem mond ellent egymásnak. Nem attól lesz jó nyelvtanár valaki, hogy nem írat szódolgozatot vagy hogy beszélteti a diákjait. (A kedvenc egyetemi tanárom szerint pedagógusnak amúgy 80%-ban születni kell, és a többit még mellé kell tanulni. Aki pedig nem annak született - habitusilag -, az soha nem lesz jó pedagógus, akármennyire is próbálkozik.)

Nekem is voltak külföldön tanult és tanító tanáraim. Kedveltem őket és jó tanerőnek gondolom őket a mai napig, de nem azért, mert ilyen attribútumaik (külföldi tapasztalat) voltak. A hozzászólásodból azt a sarkítást érzem ki - meglehet, tévesen -, hogy attól lesz (vagy lehet) valaki jó tanár, hogy modern (és külföldön tanult, amiből fakadóan nem szódolgozatot írat a diákjaival, hanem beszélget velük), nem pedig egy "poroszos" őskövület. Ilyen közvetlen összefüggés véleményem szerint nincs. (Én sem vontam le soha azt a következtetést, hogy egy anyanyelvi "tanár" kizárólag csapnivaló lehet amiatt, mert az én anyanyelvi tanáraim egyike sem volt igazán jó nyelvtanár - meg úgy eleve tanár végzettségű sem ).

Ezzel együtt is köszönjük, hogy megosztottad a tapasztalataidat.

U.i.: Te hogyan memorizáltatnál a diákjaiddal megtanulandó szavakat és kifejezéseket, ha semmi pénzért nem lennének hajlandóan foglalkozni a tanulnivalóval? Komolyan érdekelne. (Hátha olyan ötleted van, ami nekem mint tanárnak még nem jutott eszembe, bár szerencsére igen ritkán futok ilyen problémába.)

Online angol nyelvtanfolyam tanári felügyelettel, mindössze havi 990 Ft-tól! > http://tinyurl.com/yvpnn99r