"...megmutatja, hogy az élet, az egészség, a jólét, a biztonság, a béke, a tudás és a boldogság terén is egyre jobb a helyzet" ahogy a könyv leírása mondja. Persze az is ott van hogy 640 oldal, és biztos ki is van fejtve, de örökké ezt a fenti gondolatot hallom így kiemelve, és sem nekem, sem azok nagyrészének akik ezt hangoztatják, valószínűleg nem volt időnk elolvasni ezt a bizonyítást, de feltételezem itt erősen átlagolva vannak a lehetőségek, illetve arra kihegyezve hogy persze, milliárdok élnek jobban a világon mint mondjuk 50 éve.

De akkor is így önmagában ez a kijelentés nem igazán értelmezhető, illetve félrevezető. Ismét feltételezem hogy pont ezt magyarázza el, de anélkül hogy megvenném ezt a könyvet, hogy tudom meg mit javít az az én életemen, hogyan javítsak a felfogásomon azzal, hogy tudom hogy Afrikában még mindig (vagy már nem?) éheznek?

Ha ezt elmagyarázni 640 oldal kell, akkor az egyszerű, jóindulatú de valahol még mindig ösztönös átlagember magától, vagy egy ilyen kijelentéstől hogy "most minden jobb", mit érezzen?

Én alapvetően empatikus embernek tartom magam, és nem irigykedem (ha nem indokolt ), sőt, én is tapasztalom hogy sikerült kitörnöm egy világvégi falusi környezetből egy alapvetően jó életbe. Valószínűleg megvan az a szint ahol már objektíven first world problem ha az ember panaszkodik hogy mennyi problémája van, meg "mindenki a maga szintjén nyomorog" hatás van, de hol van ez a határ? Illetve itt a triviális dolog, hogy a média és a környezetem meg folyamatosan nyomaszt minden kicsi hülyeséggel, amik persze elhanyagolhatóak ép ésszel nézve, de iszonyatosan felnagyítva és a pozitív dolgokat elnyomva ömlenek mindenhonnan.

A bejegyzéshez (és hogy kicsit megkérdőjelezzem a saját fenti gondolataim): azt hiszem, ez a velejárója annak hogy egy alapvetően normális életünk van itt Európa közepén, hogy őket tolerálni kell, mert az csak visszafelé vetne, ha az első ösztönös gondolatainkat (pofán kéne vágni, bezárni, még rosszabb) valósítanánk meg.

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"