A gyermek viselkedésében megfigyelhető szokatlan dolgokat számos egyéb ok is kiválthatja (akár egyszerű mélyszegénység, nélkülözés is), melyek esetében elég kellemetlen tud lenni a család számára, ha elkezdenek vájkálódni a magánéletükben. Mikor az iskola pszichológusával erről beszéltem, azt mondta, csak a legegyértelműbb esetekben léphetnek, különben még fel is jelenthetik őket. Emellett poén, hogy minket meg azért szekáltak hónapokon keresztül, mert a gyerek sosem vitt egy-két almánál több tízórait a suliba, mert nem is akart. Valószínűleg a problémásabb, agresszívebb családok reakciójától jobban tartanak. Ergo talán olyan Btk.-módosítás kellene, amely egyértelműbbé teszi, avagy ki is bővíti az intézmény és a gyermekjólétisek jogkörét, persze ha rendelkeznek megfelelő szakemberekkel, ahogy mondod is.

Ezen túlmenően amúgy van még egy pont, amin el kellene gondolkodniuk a döntéshozóknak, nevezetesen ha már mondjuk erőszak vagy bármi egyéb miatt szétment a család, talán a korábbiaknál is több konfliktust és depressziót képes szülni, hogy az apa alapesetben csak a volt társa felé tartozik elszámolással a tartásdíjat illetően, és megteheti, hogy hosszú ideig nem fizet. Ha nem fizet, akkor eljárást lehet indítani ellene (bár jellemzően nagyon sokan a végletekig tartózkodnak ettől), ami azonban évekig is elhúzódhat, addig meg kb. éhezhet a család. Sokkal célszerűbb lenne, ha a megegyezés szerinti tartásdíjat egyenesen az államnak fizetné az apa, amely aztán a családi pótlékkal együtt havonta kiküldi, így fel sem merülhetne, hogy bírósági végzés nélkül, önhatalmúlag "beállítsa" a tartásdíjat.

[ Szerkesztve ]