JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Reménykedjünk, hogy állatvédelmi törvénybe sem fog ilyesmi bekerülni.

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Üdv!

Természetesen az általad említett közlemény ilyen formában nem valósítható meg.

Mindig emlegetik a családon belüli erőszakot, de nem szankcionálják kellőképp.
Sok esetben ha a bántalmazott bemegy a rendőrségre, akkor elhessegetik, nem veszik komolyan, nem akarnak vele foglalkozni.
Vannak kirendelt irodák, ahova bemehet a bántalmazott, meghallgatják, de nem történik semmi, csak azért vannak, hogy elmondhassa valakinek a gondját a bántalmazott.
Az a baj, hogy sokan nem is fordulnak segítségért, mert félnek. Mondok egy konkrét példát: bántalmazott: anya, bemenne a férjét feljelenteni, de könnyen előfordulhat, hogy a férj az egyetlen kereső a családban, de az is lehet, hogy anya is dolgozik, csak a 60/70ezres fizetése nem lenne elég, ha úgy dönt feljelenti, nem tud a gyerekeinek enni adni. Ráadásul a legtöbb esetben az történik, ha feljelentést tesz az anya, azt visszavonja, mert a drága férj ráveszi....
A másik eset, a feleség a bántalmazó. Ezeknek az eseteknek a nagy része halállal végződik. Amikor a feleségben összegyűlik az indulat, megöli a férjét.

A bántalmazások általában alacsony iskolázottságú családoknál fordulnak elő, úgy ahogy a sok gyerek és a pénztelenség, valamint a káros szenvedélyek jelentős hányada is.
A másik probléma az, hogy soha senki nem vesz észre semmit.
Pl.: egy bántalmazott gyereknek a viselkedése agresszív olykor, és nyilván vannak testi/lelki jelei annak, hogy bántják. Képzett pedagógusok nem veszik észre a jeleket, vagy nem akarják észrevenni?
De az iskolákba nem kellennek szakemberek, aki a gyerekekre figyelnének, hiszen a kormány úgy gondolja, erre már nincs szükség.
Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy sok minden felett elsiklanak...

... + nem így kellene megoldani a fogy a magyar problémát.

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

A másik probléma az, hogy soha senki nem vesz észre semmit.
Pl.: egy bántalmazott gyereknek a viselkedése agresszív olykor, és nyilván vannak testi/lelki jelei annak, hogy bántják. Képzett pedagógusok nem veszik észre a jeleket, vagy nem akarják észrevenni?

Kislányom óvodás csoportjában volt egy kislány hasonló problémákkal. Mindenki tudta mi a probléma: nagybácsi vigyázott a gyerekre, míg az anyja dolgozott. A gyerek borzasztó agresszív és senki nem tesz (tud tenni?) ellene semmit. Az óvodavezetés folymatosan próbálta (próbálja) eltudsolni a dolgot, nehogy rossz sajtót (vagy az anyaintézetből ellenőrzést) kapjanak.
"Fizikai nevelés" kizárt, pszcihológia nevelés nem működik, az agresszió meg egyre nőtt (és az ottmaradtak szülei szerint még mindig ez a helyzet) a csoportban. Többek között ezért is vittük el a kislányt egy évvel korábban iskolába, mint eredetileg terveztük.

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

A gyermek viselkedésében megfigyelhető szokatlan dolgokat számos egyéb ok is kiválthatja (akár egyszerű mélyszegénység, nélkülözés is), melyek esetében elég kellemetlen tud lenni a család számára, ha elkezdenek vájkálódni a magánéletükben. Mikor az iskola pszichológusával erről beszéltem, azt mondta, csak a legegyértelműbb esetekben léphetnek, különben még fel is jelenthetik őket. Emellett poén, hogy minket meg azért szekáltak hónapokon keresztül, mert a gyerek sosem vitt egy-két almánál több tízórait a suliba, mert nem is akart. Valószínűleg a problémásabb, agresszívebb családok reakciójától jobban tartanak. Ergo talán olyan Btk.-módosítás kellene, amely egyértelműbbé teszi, avagy ki is bővíti az intézmény és a gyermekjólétisek jogkörét, persze ha rendelkeznek megfelelő szakemberekkel, ahogy mondod is.

Ezen túlmenően amúgy van még egy pont, amin el kellene gondolkodniuk a döntéshozóknak, nevezetesen ha már mondjuk erőszak vagy bármi egyéb miatt szétment a család, talán a korábbiaknál is több konfliktust és depressziót képes szülni, hogy az apa alapesetben csak a volt társa felé tartozik elszámolással a tartásdíjat illetően, és megteheti, hogy hosszú ideig nem fizet. Ha nem fizet, akkor eljárást lehet indítani ellene (bár jellemzően nagyon sokan a végletekig tartózkodnak ettől), ami azonban évekig is elhúzódhat, addig meg kb. éhezhet a család. Sokkal célszerűbb lenne, ha a megegyezés szerinti tartásdíjat egyenesen az államnak fizetné az apa, amely aztán a családi pótlékkal együtt havonta kiküldi, így fel sem merülhetne, hogy bírósági végzés nélkül, önhatalmúlag "beállítsa" a tartásdíjat.

[ Szerkesztve ]

Nagy valószínűséggel azt teszi a gyerek, amit otthon látott. Ilyenkor ki kell szakítani a környezetéből. Sok esetben már eleve védekezik a gyerek, ezért bánt mindenkit. De az is előfordul, hogy az otthon felgyülemlett feszültséget próbája levezetni. Azt tapasztalja, hogy a gyengéket bántani kell.
Sajnálom ezt a kislányt, mert bár az viselkedése miatt szenved a többi gyerek, nem az ő hibája. Ki tudja ennyi idősen, már miken kellett keresztül mennie. Arról nem is beszélve milyen felnőtt válik majd belőle.
Ahogy leírtad, addig amíg nem az egyén számít, hanem a "hírnév", addig nem sokat lehet tenni. Csak itt vagy te, mint szülő és nem tudsz a gyermekednek biztonságot teremteni az ilyen helyzetek miatt.

Crystalheart :
Én a gyermeki agresszióról beszéltem, és nem a gyermek szokatlan dolgairól... az már egy másik téma.
Ha egy gyermekjólétis/védőnő/iskolapszichológus/egyéb... olyan körülményeket tapasztal egy gyermek körül, ami nem ideális állapot számára, kötelessége jelenteni a megfelelő szervnek. Minden szervnek megvan a maga jogköre (ebbe nem is mennék bele most, hosszú lenne), és ezek a szervek együtt dolgoznak, ezért nem kell senkit felruházni több jogkörrel.
Ahol sok gyerek van, és ráadásul az anya neveli őket egyedül, munkanélküliként ott evidensek a felülvizsgálatok.
Előre kell gondolkodni, ha valakivel nem működik a dolog nem szabad bevállalni a sok gyereket, mert egyértelmű, hogy mi lesz a vége. Ez nem úgy van, hogy az ember reggel felébred és rádöbben, hogy a társa egy szemét alak.

[ Szerkesztve ]

Amikor a gyerek titokban szúrkálja a többieket, vagy egy tollat vág egy másik gyerek fejébe, vagy az azért elég "egyértelmű" jelzés a problémára. De előfordult olyan eset is, hogy a fogkeféket "megfürdette" a vécében, mert szebbek voltak, mint az övé (ezután az ovónők minden alkalommal egyszerűen csak hazaküldték a "sajtát" fogkefét, ha esetleg valaki kicserélte a 100 forintos óvodait).

krizmo_: A környezetből kiaszakítást a nevelőotthon vagy nevelőszülő jelentené - ami amúgy ugyanaz a helyzet volna (vagy még rosszabb), mint a jelenlegi... 6 évesen "börtönbe" vagy totál idegenekhez kerülni (akik az esetek nagy részében csak pénzért vállalnak plusz gyerekeket) nem egy szép dolog. Ezt nem kívánom egy gyereknek sem.

[ Szerkesztve ]

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Úgy tapasztaltam, hogy a hirtelen, nagy környezetváltozás is agressziót szülhet, hiszen az is egyfajta extrém feszültség-forrás. Kisöcsém, mikor iskolába ment, rögtön nekiment mindenkinek, akinek nem tetszett a képe. Ma visszaemlékezve úgy mesél róla, már nevetve, hogy ez volt a konkrét gondolata. Mivel egyáltalán nem járt korábban óvodába (nem tudták megoldani a vegetáriánus ebédet, és azt nem engedték, hogy külön kaját vigyen), sem egyáltalán emberek közé, nem tudta, hogyan kell hozzájuk viszonyulni, pedig itthon egyáltalán nem verekedett igazán senki, apámra meg már nem is emlékezhetett, és akkor még anyagilag sem álltunk így. Az alsós tanítónak köszönhetően negyedikre teljesen kinőtte ezt, mi több, nyolcadikra az osztálya "celebje" lett. (Igaz, az ő tanulmányai speciel közepesek, de nem születhet mindenki zseninek.) Egy kis utánaolvasás után azt találtam, hogy a tanyán, vagy félreeső helyen élőknél gyakran előfordul ilyesmi.

Felmerül a kérdés, hogy kinek van ilyen esetben felelőssége, mikor megpróbálja az ember óvodába járatni a gyereket, de nem hagyják. Mindenesetre ha ilyen adódik, akkor a legrosszabb, ha eltussolják a dolgot, utána kell menni, beszélni kell a szülőkkel vagy gyámokkal.

Az elitiskolában, ahova jártam, volt egy zsenigyerek, akinek szintén gyakran dühkitörései voltak. Nálánál két-három évvel idősebbekkel tanult együtt, de még köztük is különórákra járt, és versenyek sorát nyerte. Ez is egy feszültségkeltő helyzet. Voltaképp szerintem elég sok, a nyugodt, átlagos életviteltől eltérő helyzet kihozhatja időlegesen vagy akár a későbbiekben is az agressziót.

"Minden szervnek megvan a maga jogköre (ebbe nem is mennék bele most, hosszú lenne), és ezek a szervek együtt dolgoznak, ezért nem kell senkit felruházni több jogkörrel." - Mégsem lépnek sok esetben, még ha tudják is, akkor arra mi volna a gyógyír?

[ Szerkesztve ]

De azt árulja már el nekem valaki, hogyan lehet ellenőrizni, szankcionálni a "szexuális elhanyagolást", vagy egyáltalán mi ez? Ha a feleség frigiddé válik, a férj feljelentheti, vagy mi a szösz?

A gyermekotthon is egy lehetőség, de igazad van, nem megfelelő, a gyerekek 98% cigány....
Ott jót nem tanul egy gyerek, és megnevelni sem fogják.
Talán a nagyszülők még szóba jöhetnek ilyen esetben, vagy a szülők testvérei, keresztszülők. Már ha tényleg törődnének a gyerekkel, de itt nem az ő érdekei dominálnak.
Sajnos rossz a rendszer, én tudom mit kellene tenni, ahogy a többi szakemberek is, de hiába van törvény ha nem tudod alkalmazni, mert nem hagyják.

#9 Crystalheart
Sok mindent olvastál, ezért van az, hogy már más alkalommal sem tudtam átadni a tudásom.
Az egyedi ested nem tükrözi a társadalom helyzetét. Vannak esetek, amik kivételek, de nem azok a jellemzőek.
Gondolkozz el azon, hogy kisöcséd milyen családban nőtt fel...csonka család... Nincs apja, nincs ideális apaképe...
Sok midnek utána nézel, de nem összefüggéseiben látod a dolgokat.
Annyit dolgot tudnék mesélni, hogy miket tusolnak el, ennél sokkal durvábbakat, hidd el. Hogy miért teszik, mert ilyen a rendszer, hogy hagyja.
A gyógyír az lenne, ha azok a szakemberek, akik ezt választják hivatásnak, tényleg komolyan gondolnák, és ehhez nem elég egy ember, hanem összefogás kellene...

[ Szerkesztve ]

Engem akár a pszchihikai elhanyagolás is érdekel. Már látom is a Blikk címlapot:

K. Gyula 3 hónap felfüggtesztett kapott,
mert nem beszélgetett eleget a feleségével

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

De az értelemszerűen nem lehetséges, hogy a komplett szakmát lecseréljék, hasonló a probléma a tanárok esetében is, ahol nagyon sokuk motiválatlan. Ez esetben tehát megoldhatatlan a probléma? Csak "kihalásos alapon" oldódhat meg?

"Az egyedi ested nem tükrözi a társadalom helyzetét. Vannak esetek, amik kivételek, de nem azok a jellemzőek." - Tisztában vagyok vele, csak azért hoztam föl ezeket, mert egy gyermekjólétis ügybe nem fér hibaszázalék, elvileg egy anyát sem volna szabad tévesen meghurcolni. Mindazonáltal, mint írtam is, finoman minden esetnek utána kellene nézni, de azt látom, hogy nem csak az én családomban (merthogy még minket is csupán "fenyegettek" a gyermekjólétisekkel, míg meg nem untuk, és magunk mentünk el, hogy tisztázzuk a dolgokat), de másutt sem elég alaposak. Számos rossz, agresszív gyerekkel, nyilvánvalóan problémás családból jött diákkal tanultam együtt - akik mellékesen szerették kipécézni a magamfajta eminens, különc viselkedésű gyerekeket -, de a legtöbb, ami történt, hogy beírást kapott a gyerek. Ebben a faluban nincs ugyan például nagy létszámú kisebbség vagy periférián élő réteg, de a környező településekből érkező középiskolai osztálytársaim azt is elmondták, hogy velük szemben mégúgy nem mertek fellépni. Bele sem merek gondolni, mi lehet a helyzet egy elmaradottabb térségben, mert ez még csak Pest megye.

"én tudom mit kellene tenni, ahogy a többi szakemberek is, de hiába van törvény ha nem tudod alkalmazni, mert nem hagyják." - Ki tudnád röviden fejteni? Érdekel.

Erre csak annyit mondanék, hogy. Programozóként sem dolgozhat olyan ember, aki nem tud programozni, mert nem tudja ellátni a feladatát. A gyermekekkel sem kellene olyan embereknek dolgozni, akik nem értenek hozzá, ennyi a lényeg.
És igen le kellene mindenkit cserélni aki nem végzi normálisan a munkáját, mert a fizetését felveszi érte. Van egy adott feladata, ami nem lát el.
Egy faluban élsz, ahol nem tudom milyen szabályokat tartanak be, vagy mi szerint élnek, az ilyen helyeken jellemző az elszigetelődés, meg az egyéni szabályozás is.
Te, mint egy másik gyerek úgy találkoztál problémás gyerekekkel, az nem ugyanaz, mintha szakemberként találkozol vele. Ez annál jóval komplikáltabb.

Már leírtam fentebb, hogy erre a konkrét helyzetre mi lehet a megoldás, mert ez egy konkrét eset volt. De ha ilyen jellegű dologgal bármi kérdésed van írj rám nyugodtan és elmondom mi lehet/kell tenni.

Egy faluban élsz, ahol nem tudom milyen szabályokat tartanak be, vagy mi szerint élnek, az ilyen helyeken jellemző az elszigetelődés, meg az egyéni szabályozás is.

Párommal pont erről beszélgettünk a hétvégén. Míg a (fő-)városi tanárok panaszkodnak az alacsony fizetés miatt, úgy vidéken (nem agglomerációban, hanem falun) egy tanári fizetés a helyi elitbe "emeli" a tanárt. Legtöbb esetben a vidéki tanárok ezért érinthetetlenek a helyiek számára (a kevés jómódban leköltözöttet kivéve). És mivel nem is nagyon van jelentkező ezekre a pozíciókra (illetve az adott településről származók töltik be), így a "professzionalizmus" is erősen megkérdőjelezhető.

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Ergo talán olyan Btk.-módosítás kellene, amely egyértelműbbé teszi, avagy ki is bővíti az intézmény és a gyermekjólétisek jogkörét, persze ha rendelkeznek megfelelő szakemberekkel, ahogy mondod is.

Az a gond ezzel, hogy hol húzod meg a határvonalat, ahonnan már feljogosítasz egy ilyen személyt, hogy beleszólhasson egy család dolgaiba. No meg hogyan biztosítod azt, hogy ezek az intézmények megfelelő szakemberekkel rendelkezzenek. Illetve kinek az elképzelése alapján állítanák fel a megfelelő szakember ismérveit? Nagyon sok a kérdés...

Nem vagyok szakember, nem is akarnék okoskodni, mert magam sem tudom a választ, csak azt tudom, hogy egy túlbuzgó, fontoskodó, a hatalmától elszállt "szakember" óriási bajt tud csinálni. Kiegyensúlyozott kis hazánkban ugye meg nem kell nagyítóval keresni az ilyen embereket, akármilyen szakmáról is legyen szó...

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Most egyedi helyzetek megoldása nem igazán érdekel, az országos problémáról szól a téma.

De ezt, mármint a szakmabeliek jelentős részének lecserélését kivitelezhetőnek tartod? Az ilyen emberek általában be vannak betonozva a pozíciójukba, és nem azért, mert kis falu (nálunk 7000-es község, összeépülve még kb. 25000 lakosú egyéb településekkel, Veresegyházzal és Erdőkertessel), hanem mert a tanári közösség sok esetben úgymond haveri közösség is. Amikor a helyi általános iskolában az önkormányzat le akarta váltani az igazgatót - annak okán, hogy a szülők egyre nagyobb iramban viszik el a szomszéd városba tanulni a gyerekeiket, és nagyjából a diákok 95%-a kifejezetten utálja a felső tagozatot -, és jelentkezők hiányában csak 1 évvel hosszabbították meg a megbízását, a fél tanári kar ment és kiállt mellette, gyakorlatilag megostromolták az ülést. A középiskolában (Vácon) is volt olyan tanár, aki ellen már több feljelentés ment, meg folyton vizsgálatot kezdeményeztek, de el lett tussolva. Ezek az emberek egyszerűen érinthetetlenek. A tanári kar egyrészt kiáll a dolgozók, azaz az ismerőseik mellett; más esetben, ha van neki, akkor a hírnevet kockáztatja, ha a szülőknek ad igazat. Lehet, hogy a fővárosban máshogy van, de az ország 4/5-e nem a fővárosban él.

A pszichológus és pszichiáter szakmákba nem látok bele, de feltételezem, hogy ahol az iskolában dolgozik egy ilyen "szakember", azt hasonló okokból nem fogják csak úgy leváltani.

Talán nem csak az iskolák finanszírozását, hanem a hasonló dolgok intézését is el kellene venni az önkormányzatoktól, mert ilyen felelősségteljes munka ügyében tán csak olyanok tudnak függetlenül dönteni, akik függetlenek az egész községtől is, akiknek az a munkájuk, hogy ebben döntsenek. Egy nyilvánvalóan szimpátia-alapon megválasztott önkormányzati képviselő-testület, akiknek jó eséllyel még néhány tanár is a tagja, erre nem biztos, hogy alkalmas.

Viszlát: Jó kérdés - én valami olyasmire gondoltam csupán, hogy nem eltúlzott téves eljárás esetén ne lehessen olyan könnyen visszaperelni. Persze ezt a "könnyen visszaperelhetőséget" csupán egyetlen szakmabeli elmondására alapozom, aki pszichológus és nem jogász, tehát elképzelhető, hogy félreinformálódott.

Talán az eljárás módját is lehetne egységesíteni, vagy ha ez megvan, akkor rászorítani az illetékeseket, hogy ezt kövessék. A mi esetünkben előbb fenyegettek, mint hogy ismerték volna a valós körülményeket.

[ Szerkesztve ]

Mit akarsz akkor hallani, te olyan megoldást vársz amire mindenre kiterjed? Ilyen nincs, mert ugyan van egy egysége séma, de vannak komplex esetek is. Valamint minden esetnek más a lefolyása, más szerveket érint...stb..
Én sem tudok mindent, sőt elég sok mindent nem tudok, de igyekszem, és ebben a témában kellőképp odatettem magam, ezért ismerem azt állítani, hogy amiket leírsz, nem teljesen helytállóak. Ha annyira érdekel ez a téma látogass meg egy egyetemet, és tanuld ki rendesen, és akkor meglátjuk mi lesz az álláspontod.
Ha az apa nem fizeti a gyerektartást, akkor lehet rá kötelezni, és visszamenőleg is ki kell fizetni. De lehet ragaszkodik a vérvizsgálathoz, mert nem fogadja el, hogy ő az apa, elkezdődik a per,(ha lesz belőle). A gyerekeket megítélik az anyának ( a te estedben, mert az apa...ismerjük a történetet), apának láthatási joga lesz. És az apa fizeti a gyerektartást, és az ügyvédi költségeket is, mivel elveszti a pert... ez ilyen egyszerű. Nem évekig kell nyafogni, hogy nincs gyerektartás, hanem egyből lépni kell. Fizetési kötelezettsége van az apának, ha nem fizet visszamenőleg kell fizetnie.... Ez is hosszú folyamat, de még mindig jobb és praktikusabb megoldás, mint az hogy panaszkodunk, mert nem fizet az apa.
Persze ezt annak tükrébe írom, ami információt tudok a témáról (a te esetedben), lehet van még pár tényező, amiről nem tudok és változtat a történeten....

Természetesen nem megvalósítható, hogy lecseréljenek mindenkit.....
De a rendszer nem is olyan teljesen, amilyennek látod.....

Félreértesz, az foglalkoztat, hogy vajon központilag, kormányrendelettel mit lehetne tenni, hogy a helyzet javuljon - például hogy az iskolai pszichológusok jobb hatékonysággal vegyék észre és tegyenek a családon belüli erőszak ellen. Kis egyénekként nem sokat tehetünk, a kulcs - egyelőre - nem a mi kezünkben van. Elvégre a topik is a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó btk-módosításokról szól.

Ami a tartásdíjas dolgot illeti, csak érintőlegesen kapcsolódik, azért is offban írtam. Minderre csak azt tudom mondani, hogy ez így leírva szép és jó, a valós helyzet azonban az, hogy nekünk lassan egy éve húzódik az ügy a bíróságon (ezalatt egy db. előzetes tárgyalás esett meg), és másnak sem őrölnek gyorsabban a jog kerekei. Igazság szerint gondoltuk mi is, hogy nem egyik napról a másikra megy, de azt nem, hogy eddig húzódik. Egy nehéz anyagi helyzetben lévő családnak, akik minálunk mondjuk kevesebb önellátási lehetőséggel bírnak, és/vagy egészen kicsi gyerekek is vannak, egy év rengeteg idő. Az ismerősi körünkből számos történetet hallottunk ehhez kapcsolódóan. Természetesen a végén az apa fizeti a költségeket, de az nagyon sok idő, ami addig a földhöz vághatja a családot. Erre írtam, hogy kézenfekvő lenne, ha a tartásdíj is az Államkincstáron keresztül folyna. Az elektronikus bankok idejében nem volna lehetetlen lebonyolítani. Az is opció lehetne, hogy ha valamiféleképp soron kívül, gyorsított határidőkkel intéznék a hasonló ügyeket, de talán ez sokkal nagyobb átszervezéssel járna.

[ Szerkesztve ]

Sok emberrel az a gond, hogy nem ismerik el a másik tudását, lenézik, jobban tudják.
Öcsém pl. kőműves, ha valami ilyen jellegű gondom/gondunk volt, hívtuk. Sok építkezésen vett már részt, tudja mi a dörgés. Nagyon jó szakembernek tartom, és mindenféle okoskodás nélkül elfogadtam, amit eddig tanácsolt. Nem néztem utána igaz e amit mond, jó e amit csinál.
És attól függetlenül, hogy szakmunkát választott lelkiismeretesen csinálja, és próbált haladni, megtanulni új dolgokat. Tisztelem is ezért.
Volt idő, amikor én sem így gondolkoztam és azt hittem, csak azért mert egy kicsit tudok a témáról, már én vagyok a mindentudó...
Ma már megbecsülöm a szaktudást legyen az cukrász, kőműves, asztalos, mert így tanulhatok még többet, ezektől az emberektől. Hiszen egy okoskodó embernek nem szívesen segítenek, mert hát ő mindent jobban tud. És a megbecsülés mindenkinek jól esik, ahogy nekem is....

[ Szerkesztve ]

Egyébként utánanéztem, elhanyagolás alatt pl. a gyermek elhanyagolását értik, csak szerencsétlen volt a mondatszerkezet. Ha belegondolok, leeshetett volna az elején is...

Én is sejtettem, hogy nem a szexuális elhanyogolás a büntetendő tényállás - csak gondoltam csavarok még egyet a csavaron.

Másrészt mondjuk azt is megnézném, hogy "derül ki" egy kiskorú elhanyagolása. Feljelenti az iskola a szülőt (pl nem csomagol uzsonnát, vagy alultápláltnak tűnik)?

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Hát minket konkrétan ezzel fenyegettek a suliból. Még csak nem is nem vitt uzsonnát a két gyerek, hanem csak almát vittek. Ez így a negyedik odajáró gyereknél szúrta először a tanárok szemét. Most az a kompromisszum, hogy visznek kenyeret vagy lepényt a suliiba (kelhetek föl egy órával korábban), de általában nem eszik meg. Faja.

Lényeg a lényeg, hogy igen, elvileg ha elhanyagolás gyanúja áll fenn, akkor tehetnek lépéseket. Itt egyetlen bökkenő van, hogy míg egyes esetekben, amikor biztosan gond van, nem lépnek semmit, addig másokra piti indokkal is rászállnak. Legalábbis azon három iskola, amibe én jártam, így működött.

[ Szerkesztve ]