Én '96-os születésű vagyok, első telefonom általános iskolában, 4. osztály környékén került hozzám:

Nokia 3410 (2002 a kiadás dátuma, ez minden telefon mögé odakerül)

Az akku meghalt, már nem nálam történt.

Motorola V535 (2004)

Nagyon szerettem, már lehetett rá MP3 csengőhangot tenni, Bluetooth-on keresztül pc-ről, akárhonnan. Wap képes, Java játékokra képes, egyedül az 5MB memória volt kevés.

Sagem My-411v (2007)

Ezért hisztiztem. 13000 Forint körüli összeg volt. A motorolát csak a bővíthetősége miatt akartam erre lecserélni. A hangszórója nagyon nagyon jó volt, a kijelzője gyalázatos. Java-játék hivatalosan nem nagyon ment rajta, gyakorlatilag meg egy csomó mindent sikerült ráheftölnöm. Fülhallgatót sosem tudtam hozzá venni. Ez lett a veszte. Később egy osztálytársamtól (évek múlva) vettem egy ugyanilyet, 1500 forintért, zsír újan. Nyilván azért, mert ők is "nagyon szerették".

Sony Ericcson W910i (2007)

A2-sony. Ezért is hisztiztem, ma már nagyon trének ítélem ezt a viselkedést - talán mindenkinek megvan ez a fázisa. Ez már MINDENT tudott. Nagy betűvel. A külseje nem bírta az amortizációt, ez volt az egyetlen dolog, amit nem szerettem benne. A Vodafone szervizét háromszor megjárta, mert a vodás szoftver miatt állandóan fagyott. A harmadik után méltóztattak feltenni a gyárit, így lehetőségem nyílt az A2 rendszerben a menüket, témákat, mindent kicsit alaposabban átszabni. Nagy királyság volt a gyorsulásmérő szenzor, meg a gyárilag élvezhető hangzást nyújtó füles, és persze az ultimate tanyadiszkó hangszórópár. Ő már nagyon a modellciklus végén, előfizetéssel 0 forintért lett az enyém. Karácsonykor.

Sony Ericcson W595 (2008)

Nagybátyám egyszer csak hozott egyet, írországból. A kishúgomnak egy nintendo DS-t hozott, az királyabb volt, főleg, hogy nekem akkor már volt jobb telóm... Egy kicsit használtam, de nem adott semmi pluszt. Eddigre megutáltam a SE csatlakozóit.

Sony Ericcson Xperia X8 (2010)

Apát áthúzták a palánkon egy kamu iPhone-al, és ezt cserélte ő el a Sonyra, úgy, hogy egy kicsit még bele is fizettem. A kamu iPhone poén volt, volt benne mekka kereső alkalmazás, meg olyan igénytelen játékok, hogy különbet rajzolok. (tényleg.)
Az X8 korlátja a RAM volt, ezt leszámítva imádtam. Már millió dologra lehetett használni értelmes sebességgel, pláne, hogy gyakrabban cserélgettem rajta a ROMokat, mint az alsógatyámat. Egyszer bootloop-ba is küldtem, ekkor tudtam meg, hogy csak a saját kerneljéhez passzoló szoftvert szabad rátenni.

Samsung Galaxy Mini (2011)

Ez levetett telóként került hozzám, azért kezdtemhasználni, mert a nagyon kicsit több ram miatt sokkal jobban lehetett.

Nokia 3410

Szereztem egy másikat, brahiból. Ezt 2015-ben toltam, ami belefért. Már gólyatáborba is ezt vittem. Az embereknek nyúlt az arca, amikor a Badinerie felcsendült.

Nokia Lumia 530 Dual Sim (2014)

Imádtam. Ha nem lett volna olyan kevés WP alkalmazás, és az akku nem adja fel, akkor örökké maradhatott volna. Viszonylag hitvány hardverből mesés teljesítményt facsart ki. Mindeközben a 2048 simábban futott rajta, mint az összes androidos vetélytárson. Ő sokáig volt meg, egészen 2017 végéig, a két évét kiszolgálta.

Xiaomi Redmi 4X (2017)

Mostani madár. Eddigi legjobb telefonom. Voltak vele apróbb gondok, de kiderült, hogy user-error áldozata lett. Mindegy, a kijelző színei bánják Hajtom, amíg szétesik. Most múlt el egy év négy hónapos. Remélem, még sokáig kiszolgál. A 4000mAh-s akku királyság.

[ Szerkesztve ]

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István