Számomra ez a budhizmusban van megírva. Erre van jó néhány alapfelfogás, amit sajnos valósnak is tartok.

Nem a karmarendszer, vagy hogy másnak segítsünk része-amit te írsz( kicsit hajaz utóbbira.)

Hanem az a része, hogy a földi lét maga egy szenvedés. Ha lefekszel az ágyra mert fáratt vagy, nem boldog vagy, hanem abban a pillanatban megszünik a szenvedésed ami egész addig van.

Egy kezemen meg tudom számolni hányszor volt boldog, és mindig megkérdezem az emberektől hogy volt-e boldog. És nagyon minimális esetben mondták azt, hogy valaha voltak.
Gyakorlatilag az a földi léted értelme hogy boldogságot szerezz, akkor miért nem sikerül. Vagy ha sikerül is miért pillanatok alatt elmúló dolog ez.

Gyakorlatilag hormonális működés ez, semmi köze a misztikumhoz, sajnos erre is van már tudományos magyarázat.

Ezzel az erővel egész nap heroinon élek.
Túl egyszerű ez

Maga a segítségnyújtás szép és jó, de azt egyik ember se vallaná be, hogy nem másikért teszi, még az idézőjelesen titulált legjobb ember is, hanem mert kell magának az az érzés hogy jó, és azt hiszi ha jót cselekszik mással megkapja az érzést.(meg is kapja)
Tehát ebben az esetben a saját butasága a boldogsága. Ugye milyen paradoxon?

[ Szerkesztve ]