Az Apple telefonja körül a hype már a megjelenése előtt is hatalmas volt. Mivel az iPhone-t kizárólag egy szolgáltató hozhatta forgalomba, így az AT&T majdnem mindent hajlandó volt elfogadni, de pl. a VoIP és a modem opció hosszú ideig tiltott volt a hálózatán, így az ilyen alkalmazásokat az Apple még számítógép segítségével sem telepíthette az AT&T mobilokra. Mivel a készülék sem függetlenül, sem másik szolgáltatónál, sem külföldről nem volt beszerezhető, így az Apple által kötelezően előírt adatcsomag mellé számos drága opciót is csomagolhatott a szolgáltató -- méghozzá az árversenytől való félelem nélkül --, mely az esetleges saját szolgáltatások értékesítésénél is nagyobb, ráadásul biztos hasznot jelentett. Az App Store és az iTunes zenebolt elfogadása tehát egy „szükséges rossz” az AT&T számára.
A Nokia online boltja viszont nagy hasznot nem hoz a szolgáltatóknak. Maximum az adatcsomagon lehetne nyereszkedni, de ha a konkurencia olcsóbb ajánlattal rukkol elő azonos készülékhez, akkor az előfizetők könnyen elpártolhatnak. A finn cég ráadásul nem igen híve az exkluzív szerződéseknek, a Symbian rendszerre pedig bárki telepíthet VoIP szoftvert, akkor is, ha egyébként az amerikai Ovi Store ki is szűri ezeket a tartalmakat. A nyílt Symbian rendszerre utólag bármilyen szoftver telepíthető, mivel az Apple megoldásával ellentétben ez teljesen nyílt platform, mely bizony néha előny, néha hátrány..
Ne arról írj amiről azt hallottad, hogy...