"És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék." (Máté,18,3-6)

Hirtelen ez a rész ugrott be a Bibliából, nem véletlenül.
Köszönöm az írást,rendkívül tanulságos volt, és ebből is látszik hogy jó ember az aki írta. Számomra elszomorító dolog, hogy a mai 12-13 évesek már kezdik az "életet", minél nagyobbnak akarnak látszani, és elveszítik a legszebb dolgot ami történhet velük, a gyermekkort. Mert azt már ha elvesztik semmi nem hozza vissza.
Amikor olvastam a sorokat, eszembe jutott, hogy gyermekkorban mennyire tud szerelmes lenni az ember, és milyen tisztán tud szeretni, nincsenek kétségek csak a tiszta szeretet. És visszagondoltam, hogy én gyerekkorom óta, igazából egy barátnőmbe sem voltam szerelmes, és nem is tudom már elképzelni hogy az legyek. Mit nem adnék, ha csak egy fél órára megint érezhetném, megint. Ijesztő dolog felnőni, vissza akarok menni.