Egy friss cikkre hivatkoznék, ami az egyik országos napilapban jelent meg (neten nem találom). Arról szólt az egész, hogy a mai autókban átlagosan 7 célprocesszor dolgozik, ezeknek köszönhető az, hogy szinte magától navigál az autó az úton, és sokkal biztonságosabb. Azt is említette a cikk, hogy az elektronikai rendszer bővülésével arányosan nőtt az idegesítő problémák száma, pl. valamelyik érzékelő hibája esetén a belső rendszer összeomolhat, és csak a szerviz hozhatja vissza az életbe a kocsit. Említésre méltó tény volt még, hogy a kocsik tesztpéldányait savas fürdőben, meg dzsungelben tesztelik millió kilométereket, egyes hibákat mégis képtelenek előre megjósolni, pont a gépek összetettsége miatt.

Vagyis kapsz egy (a korábbiakhoz képest) alacsony hibatűrésű, de biztonságos, sok szolgáltatást nyújtó herkentyűt a pénzedért.

Úgy gonolom, a mobilok esetén hasonló a helyzet. Példálózhatnék apukám 5110-esével és 3310-esével, ami a mai napig kifogástalanul működik. De említhetem ellenpéldaként tesóm K810i-jét, vagy a nokia 6500 Classicját, amelyek az első héten(!) bemondták az unalmast, és mindkettőt javíthatatlannak minősítette a szerviz (ez talán egyszer megér egy sztorit a logouton).

Továbbra is úgy látom, hogy célszerűbb több célhardvert magadnál hordani, hogy váratlan helyzetben ne érjen meglepetés. Nem 6 dologról van szó, szerintem jó az 3-nak is. Telefon, fényképező, és digitális gép. Mindháromból kapni akkorát, hogy ne zavarjon a napi teendőidben, és ne húzza le a zsebed, ha csak ez a baj.

Nem elhanyagolható az energiaigény sem. Szintén tapasztalat, minél több funkció, annál több áramfogyasztás. Kell is a kakó mondjuk a hangzatos Carl-Zeiss objektív mozgatásához...

Férre ne érts tehát, nem személyeskedni szerettem volna, inkább a gyártókat szidnám a multifunkciós, de hamar kipurcanó telefonok miatt. Ha szívás van vele, minden funkciójával szívás van, ezért nem szeretem az n+1-es variációkat.