Végigolvastam a hozzászólásaitokat. Van, amivel egyetértek és vannak dolgok, amivel vitatkozok.
Bemutattam a bemutatására, hiba volt... nem vagyok tökéletes. Sőt megvallom, hogy időnként még szitkozódom is vezetés közben... nem nagyon, nem begőzölve, de időnként megteszem... de ez szerintem nem lehet ok a verbális eszközökkel kiegészülő nonverbális erőszakra. Lehet hibáztatni, de ki közületek az, aki életében mindig mindent helyesen tett?
Nem akarom kimagyarázni magam, de nem fogadom el azt az álláspontot, hogy aki visszamutat ne csodálkozzon azon, ha beleöklöznek a képébe... Ez azt jelenti, hogy ez társadalmilag elfogadott, bevett dolog, amin nem lehet és nem is érdemes változtatni... Ez nekem hasonló ahhoz, mikor azt a lányt hibáztatjuk, akit megerőszakoltak, mert lengén öltözött...
Hogy ebből tanultam, és nem fogok mutogatni? Nem tudom... nem vagyok büszke arra, hogy bemutattam, de NEM a következmények miatt, hanem csak amúgy, nem tartom helyes viselkedésnek...
Az út kétszer egysávos volt. A hülye kereszteződésben a szemben haladó akkor kanyarodhat le, ha a pirosnál feltorlódott autósor már elment, és a mögötte egyenesen haladni akaró kénytelen kivárni az előtte álló szerencsétlen manőverét...
Sokszor kerültem már hasonló helyzetbe, és vártam, vártam, amíg egy-egy autós megkönyörült, villogott, megállt és elengedett. És ezzel a mögöttem feltorlódó egyenesen haladóknak is segített... Valaki megállt... én pedig akkor és ott már álltam... nem volt szabálytalan az előzékenységem...
A nyusziságról: Sokszor lepergett előttem, hogy mit miért tettem vagy nem tettem. És hálás vagyok, hogy nem ragadott el az indulat, hálás vagyok a biztonsági övnek, annak, hogy nem zártam le a kicsit a központi zárral ... max az fáj, hogy lehettem volna rátermettebb, és elhúzhattam volna mellette ... bár félek, hogy abból autós üldözés, és masszív anyagi kár lett volna.
Nagy kérdés, hogy máskor mit teszek ilyen esetben... nem tudom, de megírom 
Már nem szégyellem magam, hogy nem kezdem verekedni. Kívülről látom zavarodottságom, talán legközelebb nem leszek így leblokkolva, és merek, tudok határozott, de higgadt maradni...
Az elkövetőről. Nem haragsom rá, nem hajt a bosszúvágy, nem akarok neki rosszat. Visszaemlékezve az írásomra, nem is minősítettem igazán... és ehhez nem kellett megerőltetnem magam... Ez engem is meglep, de örülök neki... Több vagyok az esemény után, mint előtte.
Nem akarok rendőrséget, nem akarok hónapokig ezzel foglalkozni, a történetünket meghallgatók szemét fürkészni, hogy kettőnk közül kinek hisznek...
Én azzal, hogy leírtam, kiírtam magamból, meg is könnyebbültem.
www.refujvaros.hu
. Ez Miskolcon érthető is, volt már hasonló esete nem ma barnultakkal, de nagyon hamar elcsendesedtek, amikor a haver meglóbálta a szerszámot 
Oh persze mindenre van példa és ellen példa.
akinél meg közúton kikapcsol a racionális gondolkodás és reflexből tettlegességgel válaszol, azt mi tartja vissza, hogy pl ne szorítsa az árokba a másikat? simán közveszélyesek az ilyenek és kezelésre szorulnak
