"Lehet dobálózni statisztikákkal, de akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, mégiscsak az van, hogy szociológussal Dunát lehet rekeszteni, de az ember nem talál egy jó mosógépszerelőt vagy kőművest."

A válasz pont a lényeget nem tartalmazza, mégpedig, hogy tényleg túl sok szociológust képzünk. A kritika szempontjából kevésbé lényeges dologról szól.

"Mégiscsak úgy tűnik, hogy a felsőoktatás egyáltalán nem veszi figyelembe a munkaerőpiac igényeit: a piaci elvárásokhoz képest egyes területeken túl-, másokon alulképzés van. "

A válasz alapvetően még igaz is, csakhogy itt már hosszú évek óta probléma van. A jogászokból már 5-10 éve is túlképzés volt, mint ahogy közgazdászból, szociológusból, stb-ből is. Ennyi idő alatt pedig igenis lehetne alkalmazkodni az elvárásokhoz, hiszen láthatóak a munkaerő piaci trendek.

"Nemcsak a képzési szerkezettel van baj, hanem azzal is, hogy az egyetemen, főiskolán tanult tudás köszönő viszonyban sincs azzal, amit a munkahelyeken konkrétan csinálni kell. A friss diplomásoknak jó esetben némi elméleti ismeretük van, de gyakorlati semmi."

A válasz nagyjából hasonló, mint az előző esetben. Alapvetően még igaza is lenne elvi szinten, csakhogy a valóság az, hogy pl. Nyugat-Európában 100x gyakorlatiasabb a felsőoktatás. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az vagy hazudik, vagy simán vak.

"Vagyis azért képzünk ki katalán nyelvészeket, hogy aztán egy német cégnél ppt-ket gyártsanak a meetingekre?"

És itt el is jutottunk a probléma lényegéhez. A multinál dolgozó adminisztratív munkakörben dolgozó emberek jó része nem a szaktudása, hanem a nyelvtudása miatt kerül be a munkahelyre. Elég csak megnézni mondjuk az álláshirdetéseket. Itt a diploma nem katalizátor, hanem indikátor szerepet tölt be. De érdemes ezt hosszú távon finanszírozni? Nem lenne olcsóbb simán csak nyelvtanfolyamra küldeni ezeket az embereket?