Az ENSZ egyik legszégyenteljesebb pillanatában tette a cionizmus fogalmát egyenlővé a rasszizmussal és a faji megkülönböztetéssel, ám ezt nem gazdasági okokból vonták vissza, hanem azért, mert az álláspont szalonképtelen, nem vállalható. A nyugati világ akkor sem fogadta ezt el. Abban az időszakban történtek botrányos dolgok az ENSZ háza táján (pl. Idi Amin Dala ugandai diktátor kezelése).
A cionizmus fogalmáról a wikipédián is egész tűrhető összefoglaló olvasható. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a cionizmus egyfajta nacionalizmus, egy vállalható elképzelés.

Az IMF-et sok kritika érte, nem gondolom, hogy napjainkban az elmúlás fenyegetné, bár sokak szerint az egész Bretton-Woods-i intézményrendszer átgondolásra vagy cserére szorul. Hosszútávon ez valószínűleg így is van.
A fejlődő államok számára számos rossz megoldást is kínált, a leglátványosabb fejlődést pedig talán azon államok érték el, melyekben az állam legalább bizonyos kulcsfontosságú területeken magánál tartotta a döntési jogot, s erős szociális hálót tartott fenn, melyre támaszkodva sikeres vállalkozásokat indíthattak a polgárok (jó példa Tajvan, ahol ugyan csak minden nyolcadik-kilencedik próbálkozás sikerült, de az állampolgár tudott takarékoskodni, s újra nekirugaszkodni a feladatnak). Az export-orientált gazdaság kialakítása azonban nagyon is hasznos tudott lenni bizonyos államok számára, bár ez nem csak az IMF-en múlott...
Egy szó mint száz: nem gondolom, hogy a jelenlegi nemetközi gazdasági intézményrendszer hosszú távon ebben a formában tartható, de ahhoz elég rugalmas, hogy egy ''darabig'' még velünk maradjon.

</örök nyugalom> Mottó: "Te nem vagy én, ezért ..."