őszintén?
igazából 2 indok: Párom nem tudott utánam jönni (idegenforgalom nem játszik a Ruhr-vidéken); a másik, h egy idegbeteg állat főnököm volt (magyar ráadásul), aki ahol tudott megalázott minket, kapcarongyként bánt velünk (többes szám: kolléganőm és én az irodában, saját fia meg lenn Bajorhonban)...
Amikor észrevettem, h kezdődő gyomifekim van (vagy vmi ilyesmi, mert a gyomrom kikészült, mégcsak pikáns kaját se tudtam enni, mert fájt, pedig imádom az ilyesmit!), úgy döntöttem, lépni kell. Nincs az a pénz ami az egészséget pótolni tudja... 
Olyan nők ideálja vagyok, akiknek mindegy...
