Kezdjük az elején.

Az Úr teremté a Földet, s látá, h ez jó vala!

Na jó, ne a legelején.

Az Úr 2006.-ik évének október havában rászántam magam az autóvásárlásra... Akkoriban Némethon kies (inkább kietlen!) Duisburg nevű ipari városában tengettem életem. Arra gondoltam: itt olcsóbbak az autók, bár igaz, h az elején többet kell biztosításra költeni, de valamilyen szinten mégis megéri.
Egy ismerős ajánlotta az autóját, egy 2000.07.07.-i B2es négyajtós 1.6os Opel Vectrát, méregzöld színben. belecsaptam a lecsóba, s megvettem (csakhogy érzékeltessem az autóárak közti különbséget: Veki köbö annyiba fájt kinn, mint egy 2 hónappal idősebb 206 1.1es motorral itthon!)
Sors úgy hozta, h március közepén hazajöttem, kocsi természetesen velem. Budán van az albi, Kende utca, természetesen fizetős részen. Ha nem hétvége vagy ünnep volt, mindig az egyetem utcájában (Egry) tettem le a család legifjabb tagját (egy kis séta tán még Budán sem árt ). Ez így ment két és fél hónapig. Azaz keddig.
Kedden elmentünk Párommal a szavojás madaras tacskóba bevásárolni (ávíz, tej, kaja - az, h Asszonka még egy pacsit is vett magának, az megint más dolog; persze lóméretben szinte sehol nincs cipő, de ez már a saját egyéni szocproblémám). Amikor parkolóhelyet kerestem, láttam, h valami kézi autómosoda működik. Mivel Őzöldsége velem együtt a babodi Off Road fesztiválon volt, na meg az autópályákon sok a bogár, lemosattam velük - wax, minden, épphogy pólyába nem rakták az autót. Istenemre mondom, úgy csillogott-villogott a közel hét éves autó, mint Salamon király híres-nevezetes ''családfája''

Így visszagondolva lehet, h hiba volt.

Este 8 körül kiraktuk a ház előtt a cuccokat én meg eltekertem az autóval, h azért kék mikuláscsomag ne virítson már az ablaktörlőlapát alatt délelőtt. Annak rendje és módja szerint beálltam, kocsi lezár, hazaséta (röpke 10 perc).

Szerda reggel felkeltem, mégiscsak nagy nap volt, hisz második körös (csoportos) állásinterjúra mentem - és nem is messze! Ide a Bartók-ház még sétának is kevés...

Interjúk, szituációk, levélírások közt valamiért fel-felmerült bennem a gondolat, h ha felvesznek, kéne kérnem a mélygarázsba behajtást, ott a legbiztonságosabb Vekinek (tudatalatti, mi?! ).

Fél 3 után hazaértem, ''jó'' szokásomhoz híven felkaptam 2 reklámújságot (az egyik elektronikai cuccos szórólap), s a liftben felfelé jövet nézem, már itthon is aránylag jó áron vannak a navik - de jó, h nincs rá szükség - már van (tudatalatti, mi?! ).
Este fél hét előtt egy kicsivel felkerekedtem, h elmenjek Páromért a melóhelyére (fenn a Rózsadomb felé), amikor már vagy 150 méterre voltam az autótól (Stoczek J utca), nézek nagy szemekkel - ''LEHÚZVA HAGYTAM VOLNA AZ ABLAKOM?!''

Közelebbről látom nem, ezt bizony benyomták, betörték...

Odalépek a kocsi mellé, benézek, rutinosan észreveszem a felnyitott kesztyűtartót, a felnyitott könyöklőt, látom, eltűnt a navi és a szivargyújtós töltőkábel... Szép.

Első reakció: hívom a 107et... Hasztalan. Egy percen keresztül csak a gépi hang susogja fülembe magyarul és angolul, h tartsam a vonalat - még szerencse, h nem voltam veszélyben! H akkor mi lett volna, bele se merek gondolni!

Ekkor fedeztem fel egy cetlit a lapát alatt - ha kárbejelentést szeretnék tenni, blablabla, hívjam az alábbi telszámot - XI. ker. Rendőrkapitányság. Felhívom a számot (fél 7 után kicsivel), mondják Herr Technikus nemsokára érkezik. Ja. Egy óra volt mire kiért, pedig úton sincs 2 km... Mindegy, jött, az a lényeg.
Technikus bácsi beporozza kocsi oldalát, ajtaját, hátha talál valamit - az egyetlen amit én találok, az a tolvaj (gondolom én) nadrággombja által ejtett karcolások... benn, mivel puha minden, esély nincs nyomokat találni. Perfettó gondolom, mert miért is lenne könnyű az ilyen embereket megtalálni. Felvette a bácsi az adatokat, elment, nagy nehezen sikerült az albi ''mögötti'' zárt udvarra becsempészni az autót egy kemény éjszakára.
Már ste elkezdtem fórumtársakat, ismerősöket kérdezni - ilyenkor mi is a teendő?! Casco van a kocsira, üvegkárt térítik, az nem probléma. Alte Leipziger felé neten jelez káresemény, majd intézkednek (ja, mikor?).
És felvirradt a mai nap, hazudnék, ha sokat aludtam volna... Volt munkatársam ajánlott a Szentendrei úton egy Opel szervizt (elektronika lámpája hétfő óta világít (EGR?), egy füst alatt azt is megnézetem - kellemetlent a drágával), fel is hívom őket, mondták ma nincs ablakuk, de holnapra lesz. És az autó? Ne aggódjak, ott hagyhatom.

Felkerekedtem, parkolóba beállok, üzletbe belépek.

Elmondom fiatal srácnak problémám, szint első kérdés: hol a kaszkó? mondom Alte Leipziger Hűűű, az külföldi, az nem jó, menjek el az alianchungáriához, ott felveszik a kárjelentést! (fogam összeszorítom, nem mondok semmit, idáig is élvezet volt jönni ablak nélkül, most már tuti jobb lesz!). Irány Hamzsabégi út, bemegyek, várok. Még várok kicsit, végre jön az én számom. Néninek felvázolom én igen nagy problematikám, mire közli velem, h igen, pk csinálják, DE: ez a részleg elköltözött ÉPPEN tegnap a Reitter Ferenc sokba. Mivel ugyebár navi MÁR nincs, megkérdezem a hölgyet, ugyan már, h fogok én oda eljutni? Egyszerű - nagykörút, Andrássy út, végén balra, aztán sokáig egyenesen. Hát nem ez volt a kimondottan tökéletes útleírás, meg kell, h mondjam... Kies fővárosunk tizenharmadik kerületében keveregtem vagy egy órát, mire többszöri útbaigazítás után megtaláltam az irodát. Sétagalopp innen...

Hát, NEM.

Elmondom mit akarok, információs bácsi mereszt rám nagy szemeket, majd hív ügyintézőt. Én eközben félig az utcára lógok ki, hiszen se parkoló, semmi, muszáj nézni a kocsit, még a végén egy megátalkodott angyalföldi beletesz valamit az autóba!

Jó negyedóra várakozás után egyből megjelenik kettő néni is! Felvázolom, h mi is az én nagy problémám. Mosolyogva közlik velem, h ők nem állnak szerződéses kapcsolatban a biztosítómmal, de tízezer lokál kreditéért megnéznék a kocsit. vagy... vagy megcsináltatom, aztán elküldöm a számlát a biztosítómnak... De jó...

Csak, h azért nagyon szép vége ne legyen a történetnek, az Árpád-hídon elkezdett esni az eső... Szeretem én a meleg esőt, meg minden nyáron, na de nem ÍGY!

Opelszalonhoz odaértem, bemegyek, srác kérdi mosolyogva: na, sikerült? mire kényszermosollyal én: Nem, elhajtottak... Srác arcáról leolvad a mosoly, mire sztori végére érek, már 2-3 fejcsóva is volt...

Autót otthagytam, békávéztam kicsit, kemény 4 után haza is értem... Remélem innentől fogva azért minden oké lesz...


konklúzió: még jó, h beszélek magyar... Bele se merek gondolni, szegény külföldinek mit kellett volna kiállnia (ismerve a magyar átlagember kimagasló nyelvtudását, szerintem az életben nem talált volna oda!)...

De legalább jól fogok aludni, hisz elvileg az autó jó helyen van, holnap elhozható, s a ''jövendő(????)'' munkahelyemről is holnap szólnak vissza - ha vége jó, minden jó?

reméljük....