Hmm lehet furán néztek rám ismerősök mikor hallották, hogy karácsonykor képes voltam a koliban maradni (karácsony elötti napokon voltam otthon). Már elegem volt abból, hogy szinte állandóan van valaki a közvetlen közelemben, akihez alkalmazkodni kell... (egyik szobatárs nappal aludt, a másik éjjel... vagy másképp mondva mindig volt valaki ébren, hétvégén is majdnem mindig ottmaradt valamelyikük).

Egyszerűen szükségem volt már egy kis időre, hogy ne legyen a nyakamon más... ritka jó érzés az amikor egy 10 szintes épületben 7en vagyunk összesen... és csak onnan tudod hogy van más is, hogy néha égve marad a lámpa itt ott.
A másik koliban is volt ilyen hetem... ott szilveszterkor ürült ki az épület azon része ahol laktam. Egy idő után iritáló az hogy mindenütt emberek vannak...

Általában ilyenkor tudok kreatív lenni... amikor nem zavarja meg senki és semmi a gondolataimat... alapesetben nem tudok koncentrálni a nyüzsgéstől... ilyenkor pedig megesik hogy akár 24órán át/24 óra alatt elkészítek pl valamit amit már régóta húzok...

[Szerkesztve]