Haladjunk sorban.
-Az űrszemét valóban probléma, de "szerencsére" bizonyos magasság alatt "öntisztulás van". Erre itt egy jó ábra:
A műhold tömege és légellenállása alapján adott keringési magasság (vízszintes koordináta) esetén mennyi idő alatt tér vissza a a sűrű légkörbe (függőleges koordináta) és ég el.
-A fentihez: itt 500-520km magasban engedték ki a műholdak többségét, vagyis 3-5 éves keringési idővel lehet számolni.
-A cubesatok (apró, cirka 10x10x10 / 20x10x10 / 30x10x10 cm-es műholdak) elterjedésével bizony drasztikusan emelkedni fog a műholdak és velük együtt az űrszemét mennyisége. A gond az, hogy egységes és jó megoldás nincs a problémára. A cubesatok teszik tehetővé, hogy olyan országok és intézmények is saját műholdat indítsanak, akiknek korábban ez elképzelhetetlen volt (lásd MASAT-1). Most durván 150-250 ezer dollár egy Cubesat indítása, ez hamarosan 70-120 ezer dollárra csökken, és hatalmas a verseny, mert igény van rá.
-Mellékzönge ehhez: gyakorlatilag az, hogy India megjelent a kereskedelmi indítások piacán (2015 óta lehet csak amerikai műholdat indiai rakétával indítani) alaposan megbolygatja azt, nehéz helyzetbe hozva a potenciális amerikai vállalatokat (mint a Launcher One (Virgin Galactic) vagy az Alpha (Firefly Space System)), akik a Cubesat-okra akarták specializálni magukat. A SpaceX dettó játszik (játszana) a pályán, és az indiaiak sikere alaposan megrémisztette az amerikai vállalatokat. Ebből a 104 műholdból most 96 amerikai volt....
-Vissza a cubesat-problémára. Az olcsóságuk miatt számtalan műholdspecifikus kutatást is cubesatokkal csinálnak, tehát az előnyük elvitathattlan. Betiltani így nem igazán lenne célszerű - nagy lenne az ellenállás. Csakhogy a mennyiség-probléma az igazi gond, mert idén már évi több száz, hamarosan pedig évi ezer feletti Cubesat indítás lesz...
-Az űrszemét problémáját pedig kezelni még mindig nem igazán tudják. A fő gond, hogy ki állja a költségeket. Jelenleg például az amerikai műholdakat csak úgy engedik pályára állítani, ha van előre eltervezett élettartam-végi megoldás. Alacsony pályán ez egyszerűen deorbitálást, irányított visszatérést és megsemmisülést jelent. A Cubesatoknál erre nincs igazán mód - nincs rá hely és szabad tömeg. De a gond nem is annyira itt van, hanem ha megnézed a képet fent, kb. 800km feletti pályán. Onnan már 100+ év, amíg visszatér, 1000km felett pedig emberi mércével mérve stabil a pályájuk. Ezeknél jelenleg az az elvárás, hogy egy, a többi műholdat nem veszélyeztető pályára állítsák élettartamuk végén. Ez főleg a GEO műholdakat érinti, ott ugyanis viszonylag szűkös az egy-egy pályaszöghöz tartozó lehetőség (~50x50x50km-es "kocka" egy műhold "helye"). Egy "lejárt" műhold által elfoglalt poszt így később veszélyes lehet a későbbi utódjára.
Ez az, ahol előbb-utóbb mindenképpen kell űrszemét-eltakarításban gondolkozni, ám amíg ennek nincsenek meg a jogi és technikai szabályai (pl. nukleáris energiaforrással felszerelt katonai műholdak esete, illetve hogy az "űrszemét" kinek is a tulajdona), addig itt nem fog semmi történni, és akkor a költségekről nem is beszéltünk még.
Ez a kérdéskör évtizedek óta téma, ám per pillanat az olcsóság a kulcsszó (lásd Cubesatok) és nem a biztonság (lásd űrszemét eltakarítása, kötelezni a műholdak tulajdonosait, hogy az űrszemetüket kezeljék).
[ Szerkesztve ]
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.