Nagyon örülök az ilyen cikkeknek. A csoda-processzorok, alaplapok és vga kártyák világából jó egy kicsit szabadulni, rácsodálkozni a ma már megmosolyogtató paraméterekre, grafikákra. Még mindig közel állnak hozzám a pár pixeles spriteok, prüntyögő hanghatások, az egyszerű, ám mégis kihívást jelentő játékmenet. Nekem sohasem volt konzolom, csak ma játszom ilyen játékokkal emulátoron. C64-em, majd Amigám volt, amikre a 8 és 16 bites játékok százait írták. Mennyit játszottunk egy barátommal felváltva, "amíg meg nem halsz, aztán én jövök", míg sikerült "kitenni" egy-egy "pályát". (szintet) Jókat mosolyogtam rajta, mikor a joysticket is lóbálta kezében, ha a karakterrel ugrani kellett, (bevallom, eleinte én is) vagy hogy észre sem vette, a játék zenéjét dúdolgatja közben! Tetszik a cikk, csupán annyi kritikám lenne, hogy nekem jobban tetszett volna, ha az egyes játékok leírásánál egy-egy kép lett volna magáról a játékról is, nem csak a kazettáról. A videós linkek jók, de olvasás közben nem szívesen váltok rá, inkább a cikk elolvasása után néztem meg mindet.

        it's more fun to compute