Számtalan olyan szolgáltatás van, amelynél a névleges mennyiség a ténylegesen rendelkezésre álló sokszorosa. A repjegyektől kezdve a áramon keresztül a netig. Durva statisztikai matek áll mögötte, és egyébként működik.

Érdekes egyébként, amit egy sajnos már nem élő barátom mesélt erről -- aki matematikusként ennek a modellezésével foglalkozott. Állítása szerint megfelelően exponenciális árazás mellett mindenki jól járna, egészen egyszerűen azért, mert olyan brutális meddő terhelés tűnne el a rendszerből, hogy ez egész olcsóbbá válna. Akik pedig okkal fogyasztanak a brutális szakaszon, általában nem panaszkodnak, mert ez számukra megtérül, illetve külön megegyezés alapján menedzselhető.

A jelen tervben is az a ráció, hogy a szabályozatlan káoszba visz egy kis rendszert, illetve juttat forrásokat oda, ahol a minőségi szolgáltatás a jelen helyzetben fenntarthatatlan.

Egy hasonló cikk hasonló topicjában már volt erről egy indulatos vita. Akkor megkerestem egy nálunk sokkal gazdagabb országban távlatilag ezzel foglalkozó kollégámat. Ő azt mondta, hogy náluk az elvvel még a streaming-szolgáltatók is egyetértenek, mert ez (látszólag) ellentmondásos módon még jó is nekik. A vita az elosztás módján és a hozzájárulás mértékén folyik, mert a szolgáltatók és az EU (illetve országok, régiók) szakemberei is a süketek párbeszédét folytatják szakkérdésekben is.

MaCS

Fán nem lehet motorozni, motoron viszont lehet fázni!