Igazából én ezt egyáltalán nem látom problémának. Az audio/vizuális művek esetén a megjelensékori vásárlással -ezt mindenképpen védenie kell a jognak- letudjuk a dolgot azzal, hogy megnézzük moziban, megvesszük DVD-n vagy letöltjük egy online store-ból. 20 év múlva már ki a fenét érdekel egy mai sláger?
Üzleti céllal meg a jogtól függetlenül, egyébként sem etikus felhasználni mások szellemi tulajdonát képező műveket.

"A sztárok az első 10 évben épp eléggé megszedték magukat"

Ott a hiba az érvelésben, hogy leszűkíted a kört a világsztárokra. Azért nem feltétlen szedik meg magukat a szerzők, országonként is erősen eltérő a helyzet, pl. egy magyar szerző nem igazán tudja megszedni magát jogdíjakból. Sőt, a könnyűzenében manapság legtöbb esetben az előadó nem egyenlő a szerzővel, és miközben az előadó -akit látsz és akivel azonosítod a művet-, ezer más bevételre is szert tesz -koncertek, szponzorok stb.-, addig a tényleges szerzőnek szinte kizárólag a jogdíjbevétele marad meg.
A jognak pedig minden szerzőt védenie kell, nem lehet aszerint külnbséget tenni, hogy a magát valóban hülyére kereső világsztár szerzeményét csak 10évig védjük mert ő már megszedte magát, az indiai csórót meg 100évig, mert neki a napi betevőre is alig futja a jogdíjból.

[ Szerkesztve ]

A tudomány a valóság költészete!