Na most az a kérdés, hogy például a lassú anyagcsere betegség vagy sem?
Én is egész életemben túlsúlyos voltam, akkor is amikor aktívan sportoltam, csak akkor kevésbé, tehát pontosan tudom a határt, amit a rendszeres mozgással képes vagyok elérni. Volt egy időszak, amikor heti 3x2 órát jártam fallabdázni a megfelelő étkezéssel kombinálva, aztán közben néztem, hogy öcsém, aki egész nap ülő munkát végez és semmit nem csinált mellette, na meg körülbelül háromszor annyit eszik mint én, 65 kg, én meg még mindig 95 vagyok (egyforma magasak vagyunk, 180 cm). Persze tudom, izomtömeggé alakult át meg satöbbi, de a pocak akkor is megmaradt.
Egyszer sikerült 90 alá küzdenem magam, a 90 napos diétával, ami egyébként annyira nem is volt vészes, de egy idő után elgondolkodik az ember, hogy mégis mennyit érdemes beáldozni a "soványság" oltárán. Így aztán eljutottam oda, hogy Eddie Murphy példájára, ha látom a pöcsömet, akkor még minden oké. Mert voltam ám én is 120 kg egy elhagyósabb időszakban, na azt soha többet, viszont szeretek finomakat enni, amiből csak egy bizonyos mértékig vagyok hajlandó engedni. Így aztán a versenysúlyom 98-100 kg körül mozog, és én ezzel maximálisan elégedett vagyok, mert nem gátol semmiben és nem cseszek el mérhetetlen időt és energiát arra, hogy valami olyasmiért küzdjek, ami jelen felállásban számomra elérhetetlen.
[ Szerkesztve ]
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."