Az Aranycsapat korában még szerelemből fociztak, és szégyellték a focisták, ha szégyent hoztak a klubra, vagy válogatottként hazánkra. Megéltek? Igen. No persze nem futotta egyiküknek sem Bentley-re, de beérték azzal, hogy a melósnál kicsit magasabb színvonalon élhettek.
A brazilok tudtak, és tudnak valamit a fociról. Ha akkor megkérdezték őket, azt mondták, hogy aki meg akar tanulni focizni, az menjen a magyarokhoz.

Anno Bácsi Sándor valami olyasmit mondott a riporternek, hogy a gyári melós bemegy a gyárba, legyártja a csavarokat, és kész. Bezzeg neki milyen stresszes az élete. Az persze eszébe se jutott volna, sőt, sértésnek fogta volna fel, ha valaki azt tanácsolja neki, hogy dolgozzon.

Tényleg csak pénz kérdése? Nem mai hír, de megdöbbentő.

Maradjunk annyiban, hogy rengetegen melóznak úgy, hogy örülnek, ha elérik a százezret havonta. Ők tényleg melóznak, a lelküket kiteszik, hogy legyen egyáltalán munkájuk.
Hogy jön hozzájuk teljesítményben egy elkényeztetett, lélektelen focista, aki csak a pénzt lesi, de képtelen két félidőt kibírni a pályán?

Nem pénz kell nekik, hanem inkább pénzmegvonás.
Hibáztál a meccsen, fiam? Mínusz x Forint.
Nem bírod erővel? Mínusz x Forint, mert nem edzettél becsülettel.

Részemről azt se bánnám, ha az összes tunya, semmit érő, focistának nevezett hulladék elhagyná a pályát. Aki lelkes, képes "meghalni" a pályán a klub, hazánk dicsőségére, az maradhat.

Tartok tőle, hogy foci ügyben mi vagyunk a világ szégyene. Ezen pedig nem segít a pénz. A lelkesedés, az akarat hiányzik a focistákból. Nem megvehető tulajdonságok.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)