Szép dolog az efféle ragaszkodás (ő lenne nekem az első, ugranék az első szavára), de valahol azt is jelzi, hogy ahelyett, hogy magadra is fordítanál energiát, mivel nem tudod magad rászánni, nincs akaraterő - így inkább a másik emberre fordítod.

De most gondold végig: mit szólnál egy olyan lányhoz, aki mindent megtenne érted, te lennél az első és egyetlen, mindig ugrana - és ezzel együtt hihetetlen módon függene tőled, nem lenne saját baráti köre (legyen az szűk vagy tömeg), nem lennének saját céljai, amik igen előkelő helyen vannak a prioritási listáján... Azaz, ha megkérdeznéd: ki is Ő? Az lenne a válasz: a te szerelmed, és nem tudnád pontosan megmondani, mit is akar az életben, mik a céljai, honnan hova tart. Akkor te pontosan mit is szeretnél benne? Hiszen kvázi nem is létezik.

És akkor most gondold át: te pedig a férfi vagy. Ha te is ilyen plazmaállagú valami vagy, akkor... az mennyire lehet vonzó?

Mindneki tud magán formálni, csak el kell kezdeni. Ez az egyik legjobb kifogás, hogy "majd a szerelmemhez idomulok", "csak egy másik emberrel lehetek egész"... hogy neki se kezdjen az ember, és várja a csodát.

[ Szerkesztve ]