At long last.
Múltkorában kezdtem újra, negyedik fejezetnek még nincs elég lekierőm nekiugrani. Elsőnek "végigszaladtam rajta" a maga 12 óráján, most már minden zugba benézek, igyekszem többfelé elmenni, beszélgetni, sunyi dolgokat visszatekerni. És most már Chloe oldalkocsija se vagyok, pláne úgy, hogy már tisztában vagyok a kimenetelek egy részével. Mennyivel másabb is így.
"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."
