Anno ugyan ilyen dilemmát okozott bennem (már) az első munkahelyemen (is) a jatt. Sokszor éreztem azt, hogy nem jómódúak is jattolnak a megállapított ár felett, és mindenáron nekem akarják adni. Én pedig a jóakaratommal esetenként értetlenséget vagy feszültséget generáltam. Aztán egy idős kollégám azt javasolta (amit ő maga is akalmazott), hogy ha dilemmám van az adott, látott környezet és a jatt mértéke kapcsán, kétszer utasítsam vissza. Ha valaki oda akarja adni, mert nekem szánta, harmadszorra fogadjam el. Azért is, mert esetleg megsérthetem a tiltakozásommal.

Így sikerült átugranom a problémát, és azután már nem feszengtem. Nem is vártam, de nem is feszengtem.

Az alkunál hasonló a helyzet. Nem kell tolakodónak lenned. Valamennyit szánsz a dologra és valamennyi minimum ár is kialakult már az eladó fejében. Ezt sokszor tükrözi az eladási ár is. Hangszerek esetén ez jellemző. (51k, 52k például, vagy 205, 215, stb.) Egy ismerkedésnél vagy randinál is érezned kell* azt, hogy meddig mehetsz el, mer' ha az adott pillanatban nem, vagy nem jól érzed akkor egyből míítú. Hasonló dolog az üzlet, az alku is. Mit gondolsz erről?

Vidéken ragadtam egyszer, haver havernőjénél aludhattam, akkor láttam másodszor. Lány kérdezi, hogy a földre tegyen egy matracot, vagy elférek-e mellette az ágyon. Lett belőle egy hosszú kapcsolat. Mit kellett volna akkor mondanom, hogy "gerinces" maradjak? Tedd csak a földre, majd holnap elmegyünk egy cukrászdába azért, hogy jobban megismerjük egymást! Nem, nem. Ő már a kérdése előtt belekalkulálta a magasabb "árat". Meg-mondjuk már a jattot is...

[ Szerkesztve ]

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...