Jó volt olvasni a hosszú kommentet nem tagadom

Szívem szerint adnék érte egy rakás jutigörlt, de kimoderálnák a szexus miatt
Nem keresek semmit, már megtaláltam, és pont azt, amit leírtál, van családom, nem is akármilyen, végtelen. A boldogság hülye szó, nem fejezi ki, én helyette az elégedettséget használom, én már nem kaparok semmiért, mert megvan. A keresés is hülye szó, mert azt feltételezi, hogy valami hiányod van. Sőt, az ember a saját életét mindig úgy definiálja, hogy másokhoz viszonyítja. Elég skizofrén állapot, mint a Ducati-s példád. Igen, nekem is eszembe jut néha, hogy milyen lenne, ha lenne egy brutál nagy autóm
Suzukim van, érted, mások az életük árán is megkockáztatják, hogy megelőzzenek a "nagy" autóikkal, iszonyat milyen necces helyzeteket képesek előidézni a tudatért, hogy nehogy már egy Suzuki menjen előttem. Aztán 100km múlva még mindig ott sorakozik pár méterrel előttem.

Na ez az, amit át kell látni, meg azt, hogy ő tulajdonképpen az elbaszott életével együtt arról ábrándozik, amit én megélek, arra vágyik. Tudnék mesélni, pedig eccerű informatikus vagyok, néha lesek, hogy micsoda böhöm autók állnak meg a házam előtt, hozza be az elromlott számítógépét, és az elromlott életét. Na ez viszont egy csodálatos dolog, hogy valahol érzik az első percben, hogy előttem megnyílhatnak, és bátran kiadhatják magukat. Én sohasem beszélnék az életemről egy tévészerelőnek pl. Beviszem, elmondom, hogy rossz, majd ő kitalálja, oszt jónapot.

Nálam más a helyzet, bejönnek a bungiba, leülnek és érzik, hogy árad valami belőlünk. A nyugalom, Isten vagy nevezze mindenki úgy, ahogy akarja. Nem tudnám egy kezemen megszámolni a férfiembereket, hogy hány fakadt sírva 3 percen belül. Na erre viszont nincs magyarázat. Egyszer boncolgattam már egy cikkben ezt a dolgot, ha kell előkeresem.

[Szűkre állomány]

Hja, és olvasás. Zsenge koromban énekeltem a Budapesti Ifjúsági Kórusban, a zene, főleg a komolyzene nem érdekelt, meg ilyen Mozartok, áhhh passiók meg ilyenek, hülye vagy én csajozni mentem oda. Olyan voltam, mint kiskakas a tyúkudvarban
Na de, volt a karmester, mindjárt eszembe jut a neve, valamilyen Kálmán. Vezette a rádió kórust is. Ha egy új zenei művet szerettek volna betanítani, akkor előtte egy órát mesélt a keletkezéséről, hogy milyen lelkiállapotban volt a zeneszerző, mi volt a motiváció, hogyan hatott az akkori korra, meg sikertelenségek, oszt mekkora nagy nevekről beszélünk, mint Rembrand. Hja, nem az festő

Szóval Kálmánnak köszönhetően nagyon megszerettem a zenei műveket, mert már nem csak zenei művek voltak szárazon, hanem ismertem ától zéig, és így sikerült magamévá tenni, ahogy a nagyon szép lányokat is

Eltértem kicsit a témától. Szóval jó olvasni másoktól ajánlókat, hogy milyen hatással volt rá. Másik topikban, azt hiszem a bűn nélkül valóban derült ki, hogy Szepko elvtárs már két évvel ezelőtt ajánlott nekem egy mózeses, csipkebokros olvasmányt. S a napokban rákérdezett, hogy olvastam e. Hazudhattam volna, hogy igen, de se nem hazudtam, se nem olvastam. De legalább belefogtam, s szerencsére megvan a neten, így megkímélhetem magam attól, hogy beszerezzem, amit úgysem tennék, mert vagy 12 évvel ezelőtt kiraktam a lakásból a hatalmasra duzzadt és féltve őrzött könyvtáramat. Kurt Vonnegut összes, pl. azt hittem, ha ő meghal, akkor én leszek az, aki örökli utána azt a lendületet, és mindent, ami Kurt Vonnegut, mivelhogy tartom magam olyan írónak. Oszt francokat, meg is halt, nem is örököltem semmit, ebből is látszik, hogy minden könyv egyben ábránd is. Nekem megvolt az összes könyve, nagyon együtt éltem a gondolataival, amikor olvastam az aktuális könyvét, olyan függő voltam, hogy úgy éltem az életem, mint a főszereplője. Azon a könyvön keresztül néztem a világra, úgy beszéltem az emberekkel, mint a főhős, azzal a lelkülettel. Lehet inkább színésznek kéne mennem, mert vulkanikus eredetű empátiával születtem én mindenkit megértek, és nem kell hozzá sok idő, elég néhány szó, de ki sem kell, hogy mondja. Elég, ha elmegy mellettem az utcán, s veszi a bátorságot, hogy a szemembe néz. Ha megvan a visszacsatolás, akkor megadom neki a bizalmi alapot, beszélek magamról, s nem takargatom el a hiányosságaimat, nem próbálok meg nagyra nőni a szemében, nem azt látja, hogy na ez is egy újabb büszke ember a sok közül, aki látszani akar valaminek. Én vagyok, ami vagyok, és úgy ahogy, látszani nem akarok semminek.

Phéééjjj de elcsépelt liberális maszlag, légy az, aki vagy
Szóval lehet inkább lelkésznek kellett volna mennem, mert azt látom, hogy informatikusként úgy, ahogy elvagyok, de lelkésznek sikeresebb vagyok. Csak, hogy abból nincs egy vasam sem

Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.

Ha ezt, amit leírtam lehet keresésnek nevezni, akkor keresek. Én tanakodásnak szoktam magamban hívni, meg kételkedésnek.
Nekem sokkal felkészültebb kételyeim vannak Istennel szemben, mint egy ateistának. Az oka egyszerű, én már bizonyos szinten ismerem Istent, a nagyja még hátravan, és utána még meg is kell halni majd végül jön a végtelen, amit én már most a zsigereimben érzek. Ha egyszer a halálom után örök életem lesz, akkor az nem a halálommal fog elkezdődni, már most is tart

Kézcsók, ennyi, nem félek semmitől és senkitől, Isten megismertette magát velem, én nem kértem belőle, körberöhögtem az összes begyöpösödött vallásos köcsögöt.
Mint, ahogy Saulus üldözte a keresztényeket, és, amikor elkaptak egyet, s vitték ujjongva megkövezni, akkor ő csillogó szemekkel vigyázott mások ruháira, amíg azok kikövezik magukat, s aztán jöttek vissza, hogy a rohadék, megkapta, amit érdemelt. Saulus is hallott Istenről, sőt zsidó volt, ismerte a törvényeket, hogy mit kell csinálni, s abban élen járt. Egyedül Istent nem ismerte, s miután Isten megismertette magát, mert úgy látta jónak, hogy a legjobb hülyét csinálni abból, aki a Jézus tanítványait üldözők között már tisztességre tett szert. Így lett Saulusból Paulus. Pálfordulás, amit ha megkérdeznék a fészbukon xdxdxd-zőktől, hogy szerinted mit jelent?
Fingja sem lenne róla, csak jót röhögne rajtam, hogy köcsög fasz vallásos geci xdxdxdxd

Az én életem is bizonyos formában Pálfordulás. Saulus azt jelenti nagy, Paulus azt jelenti kicsi. Saulnak apjától öröklött neve volt, de miután Istent megismerte, saját maga változtatta meg a nevét Paulusra, Pál, kicsi, Pálfordulás. Erről van szó, semmi másról, nem keresek, hanem találtam valamit, Istent. Csak néha az jön le az írásaimból, hogy keresem őt, de ez csak álca. Nem keresem, hanem hirdetem, de sosem felejtem el leírni, hogy milyen viszontagságos, és kemény, meg áldásos, és a kételyeimnek is hangot adok.

Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó