A viskót Young írta, ahogy már te is láthatod. Amúgy te mit keresel? Az Istent, vagy önmagad? A legtöbben azt mondják, hogy Istent keresik, de nem tudják, hogy tulajdonképpen önmagukat keresik. Elmondom a saját verziómat, aztán eldöntöd, szerinted mi az igaz belőle, vagy mit találsz reálisnak.

Ugye mondják, hogy van az Atya (apa), a fiú és a szentlélek. Ez a szentháromság, vagyis mindennek az alapja, a boldogság kulcsa, az élet értelme. Ha jobban megnézed, tök evidens. Ez nem más, mint a család. A család az élet értelme.

Atya= Apa: Családfő, egy tartópillér, a tető, egy óvón, felülről a család fölé helyezhető valaki, valami. Nem főnök, nem diktátor, nem góré, nem Isten, hanem része az egésznek. Semmit sem ér a többi nélkül.
Szentlélek=Anya: A család lelke, a tartópillérek alapja, enélkül sem teljes semmi. Ő tartja össze a családot, alkot hidat, ha kell. Anya valóban csak egy van. Aki szereti az anyját, tudja miről beszélek.
A fiú= a gyermek.

Így együtt alkot egészet, teljeset, megbonthatatlan köteléket. Ez az élet értelme, a család. Addig boldog az ember, amíg a család teljes, amíg önmaga része ennek a varázsnak.

Lehet, hogy így gondolták anno. Így értették a szentháromságot. És így vagy része Istennek, így vagy te magad is Isten. Ha így nézzük, akkor van Isten. Egy kicsi mindannyiunkban benne van. Nem Őt kell megtalálnunk, hanem magunkat. A legtöbb ember nem ismeri igazán önmagát és még csak a fáradtságot sem veszi, hogy megismerje. Az ő életük nem teljes. Úgy gondolom, hogy nem ér semmit. Elrohan az élet mellettük és csak felületes, hamis értékeket kergetnek, tartanak fontosnak. Nem azt mondom, hogy nem örülnék egy Ducatinak, egy Honda Accordnak, nem része az álmaimnak. Hazudnék, ha tagadnám. Csak a sorrend nem mindegy. Nekem a lista legvégén vannak ezek. Egy csomó, sokkal fontosabb dolog van még előtte.

"Nem tudom melyik a jó megoldás, a tudatlanság, vagy a tudás, ami szünet nélküli kérdések halmazát hozza újra eléd, s nem hagy nyugodni"

-Erre én sem tudok neked pontos választ adni. De ha megnyugtat, Einstein sem tudta rá a választ. Öreg korára sokkal többet foglalkoztatták ezek a dolgok, mintsem bárki is gondolná. Ha egyszer lesz időd olvasd el tőle a "Hogyan látom a világot" című művét, ami egy kicsit amolyan önéletrajz, az élete értékelése is, valamint olyan kérdéseket boncolgat benne, mint a hit, az élet értelme, mi lesz velünk ha eljön az időnk..stb. Szerintem érdekes.

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az élet minden napjából hozzuk ki a legtöbbet, ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Mert ha nem így teszünk, az élet elrohan mellettünk és a végén jövünk rá, hogy igazából nem láttunk semmit és nem emlékszünk semmire, az egész nem ért egy határ szart sem. De ugye, akkor már késő. Ezért kell magunkkal, a családdal foglalkozni, mert ha ennek az egésznek a végén nem lesz semmi, akkor is úgy érezzük, hogy ami történt velünk, AZ A FONTOS.

Valami olyan közhely igaz rá, mint például hogy nem az uticél a fontos, hanem az odavezető út. Élvezzük hát. .

A viskót sem szabad teljesen szóról-szóra értelmezni, keresni benne a valóságot, azon gondolkodni, hogy vajon igaz e. El kell olvasni, figyelmesen, és megpróbálni megérteni a mondanivalóját. Kiragadni belőle az igazságot. Azt, ami ránk is vonatkozik.
Jó olvasást.
.