A helyzet egyszerű. Adott szavam köt.
Régen segítettem kérés nélkül is. Bár nem voltam erőszakos, tolakodónak tartottak. Haggyámán a hülyeségeddel...
Utána csak annak segítettem, aki kérte. Mikor felsoroltam a keverék alkotóit, sokan fanyalogtak. Hú, az keserű, az meg savanyú, az meg büdös, és különben is mászkálni kell utána, meg drága, vedd meg, keverd össze, aztán kifizetem. Volt, hogy ráfizettem, kidobott pénznek bizonyult.
A kaput az tette be, hogy egy illető nagyon lebarmolt, mert bár elismerte, hogy jobban van, szerinte nem hat a keverék, és nézzem hülyének a vajákos öreganyámat. Hozzá kell tenni, hogy nem mindent vett meg a keverékhez, ráadásul ivott, holott figyelmeztettem, hogy nem szabad.
Keserű percemben úgy éreztem, hogy nem szabad senkinek sem segíteni. Megfogadtam, hogy soha az életben senki nem kap tőlem "receptet", csak azok, akikkel vérségi kötelékben vagyok.
Szavam "szent", nem szeghetem meg.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)