Ha valaki a rendszertől vagy bármilyen más külső tényezőtől várja a megoldást és a boldogságot az már régen rossz. Akkor soha nem is lesz boldog. Aki pedig bármilyen okból kifolyólag önként a drogokoz nyúl az egy gyenge jellemű szar ember. Van ilyen rokonom simán belemondtam a képébe egy családi összejövetelen. Azóta nem vagyok valami népszerű a családja körében de pont leszarom. Radikális vélemény tudom, de vállalom. Gyengeség. Van kb. egy tucat rinyapin@ ismerősöm aki naponta teleszarja a facebookoot, hogy neki milyen szar és itt már élni sem lehet. Amikor meg odaírom, hogy ha élhetetlen ez az ország akkor az évek óta tartó nyavajgás helyett miért nem húzol el a faszomba innen? miért nem lépsz le és próbálsz szerencsét külföldön akkor jönnek sorban a nevetségesebbnél nevetségesebb kifogások. Nem beszélek nyelveket, öreg vagyok már hozzá, kint megesznek a migránsok, nagyanyám született stb... Ezek tipikusan azok a lúzer idióták akik pontosan látják, hogy önhibájukból rakás szar az életük de még nem fáj nekik eléggé, hogy felálljanak és változtassanak rajta. Mert rinyálni meg a saját lúzerségükért másokat vagy épp akár a rendszert okolni sokkal egyszerűbb és könnyebb. Meg van az a fajta is akiknek valójában semmi oka nem lenne panaszra boldog házasságban él gyönyörű felesége és okos szép gyerekei vannak anyagi problémájuk sincs mégsem tud boldog lenni. Ez tipikusan az az örök elégedetlen embertípus aki soha a büdös életbe nem lesz boldog bármi is lesz. Ez emberek hülyék. Én eddigi életem során kétszer mentem tönkre anyagilag másodjára olyan szinten, hogy elvesztettem mindenemet (nem csak anyagi értelmemben) és harminciksz évesen jókora adóssággal a vállamon átmenetileg haza kellett költözzek az anyámhoz mert még laknom sem volt hol. Vagy hatszor öngyilkos lehettem volna ehelyett felálltam belőle. Ott tudatosult bennem, hogy, innentől hozzon bármilyen szart az élet amíg szellemileg és fizikailag munkaképes maradok akárhányszor megtapos az élet én mindig fel fogok tápászkodni a padlóról. Ha nem is könnyen ha nem is gyorsan de felállok. Ez elhatározás és tartás kérdése semmi más. Csak egy életünk van ráadásul az is véges. Az ember sosem tudhatja mikor dobja el a kanalat, nálam is a B oldal pörög már épp ezért én egyetlen napot sem vagyok hajlandó a hátralévő életemből rinyálásra és önsajnálatra pazarolni. Pedig bőven volna miért... hajjaj... De engem nem olyan fából faragtak. Nem ám.

[ Szerkesztve ]