Akkor én válaszolok a kérdésedre.
Szerinted az általad leírt esetek hány százalékát jelentik a hazai bűnözésnek, illetve az ügyekben elítéltek hány százaléka a börtönnépességnek?

De hogy a kérdésedre is válaszoljak. Az elítéltek többsége előbb-utóbb szabadul. A kérdés, hogy amikor 1-10 év után kijönnek, milyen mentális állapotban vannak? A zsúfoltság konfliktusokhoz, erőszakhoz vezet. Aki ilyen körülmények között húz le néhány évet, az minden lesz, csak normális ember nem, emiatt sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy újabb - akár erőszakos - bűncselekményt követ el.

A büntetésnek több célja van, egyrészt az elrettentés. Ehhez valamilyen hátrányt kell okozni, de ha túlzásba visszük a rossz körülményeket, akkor azzal ellentétes hatást érünk, ha tetszi,. ha nem. A reszocializáció nem az elítélt érdeke, hanem a társadalomé.

Egyetértek azzal, hogy ne legyenek luxus körülmények között, de legyenek olyanok, amelyek nem nyomorítják meg jobban a bentiek lelkét, mert szabadulás után mi isszuk meg a levét.

Ehhez persze megfelelő nevelői munka kellene, amihez meg sokkal több szakemberre lenen szükség, de a normális elhelyezés is sokat javítana a helyzeten.

Akiket meg a 82es hozzászólásodban írtál, azok eleve hosszú tartamú fegyházat kapnak (esetleg életfogytot), tehát teljesen más szabályok vonatkoznak rájuk. Az életellenes bűncselekményeknél az elrettentés pedig általában nem működik, jellemzően az elkövető alacsony intelligenciája miatt. (nem gondolja végig a következményeket).