Néminemű rövid ismertető a Poljus "ellenoldaláról", az SDI-ről, ha már szóba került.
Az SDI elképzelés mögött ugye egy rakás tudós (a legismertebb "arca" ennek a csoportnak Teller Ede volt) és stratégiai elemző állt, akik nem teljesen önzetlenül hozták fel a koncepciót: jelentősebb állami támogatást szándékoztak bezsebelni a kifejlesztésért az olyan intézetek számára, mint a Teller Ede "házi laborjának" nevezhető Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium. Reagennek tetszettek az elképzelések, és ugye 1983-ban életre hívta az SDIO-t (Strategic Defense Initiative Organization), amely a Csillagháborús terv megvalósításááért dolgozott.
Fantáziarajz a védernyőről...
Az SDIO alapkutatásokat és un. "proof-of-concept" (az alapelv életképességét bizonyító) teszteket pénzelt. Itt olyasmikre kell gondolni, hogy például Teller Ede csoportja egy műholdra telepített, nukleáris robbanás által táplált röntgen-lézerrel lőtte volna a világűrben közeledő szovjet robbanófejeket, más tervek részecske-ágyúkat (practicle projection cannon) használt volna erre a célra, megint más elképzelések szén-dioxid lézerben gondolkodtak (mint amit a szovjetek szántak a Skif-re).
Ha belegondolunk ezekbe, rögtön a Sci-fi filmek, sorozatok és novellák juthatnak eszünkbe, mert hát ott lehetett ilyen fegyverekről olvasni. A média és egyes szakértői csoportok le is csapták a magas labdát...
Két karikatúra erről:
-Amerikának megvan a technológiája, hogy kifejlesszen olyan rendszereket, amelyek elfogják a szovjet rakétákat...
-...Lézerekkel, mikrohullámmal, részecskesugárral!
-Köszönöm és jó éjt!
-Sugározz fel, Scotty!
(Scotty ugyebár a Star Trek klasszikus TV-sorozat és filmekben az USS Enterprise csillaghajó fedélzeti mérnöke volt)
A probléma 1986-ra kezdett világos lenni: dollármilliárdokat szórtak el az kutatásokra és tesztekre, amik egymás után mondtak csődött: sem a röntgen-lézer, sem a részecskeágyú koncepció tesztje nem zárult sikerrel. A szén-dioxid lézer működött, csak éppen nagyon nehéz volt...
A végső megoldás tehát egy "klasszikus" eljárás lett, egy önirányító elfogó-rakéta, a 'Brilliant Pebbles', amely a nagy relatív sebességnek köszönhetően pusztítja el. Csakhogy eddigre a program már kismillió támadásnak volt kitéve, több tíz milliárd dollárt szántak rá (~60 milliárdot az 1980-as években), miközben eredményt nem nagyon tudtak felmutatni....
Végül a hidegháború után lassan a program elsorvadt...
Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.
