fél óra. ennyi idő alatt átjutok pestre. a másodpercek óriássá tesznek, a rózsadombról könnyedén érem el az árpád hidat. gyalog. más meg egy életet végiggürcöl, és még sincs lehetősége a fordítottjára, h naponta oda mehessen haza. miközben leérek, a zártkörű előadás vetítővásznán piros filccel sorra bekarikázom az összefonódott kézfejeket, az összeölelkező párokat, az egymásra villanó tekinteteket, számolom őket. a drosztjuknál strázsáló taxisok szexuális szokásai, egy fodrászüzletben elcsípett másfél másodpercnyi csendélet mögött megbújó életpályák sokszínűsége (fodrászé-kuncsafté egyaránt, amiről persze semmit sem tudhatok, csak annyit, h van, h kell legyen..), egy kutyájára rárivalló nőszemély, egy napbarnított, schollpapucsos cukrászgyerek a lakótelepen everszőke nőjével, a villamosművek hatalmas rovarként ciripelő telephelye?.. csupa kellék, csupa futó díszlet, csupa feltűnő és eltűnő kép, csupa semmitmondás és csupa sokatmondás, minden és semmi. a van már kapásból csak volt, és az óramutató is csupán egyetlen irdatlan másodpercet mozdul el végül, a kezdő- és a végpont így szinte teljesen egybeesik, a vanok és leszek egyetlen másodperc alatt voltulnak bele a semmibe, és csak a nyomok maradnak, a tükrök és az aszfalt emlékezete, belém nézett, rajtam járt, 30-40-50 évet. ahoj. kibaszás az egész.

függöny.

[evtzsekrezS]