Uh, hogy is van, kijelentő mondatnál mondat végén megy fel a hangszín, kérdőnél meg nem, pont fordítva mint nálunk? Abba tudtam még nagyon belegabalyodni.
Btw, a fülsipítozást megúsztam , az idősebb generáció; főleg a wales-i nénik nem tolták ilyen cifrán; a fiatalabb lánykákat meg kerültem; több okból is: az egyik, hogy itt nagyon szigorúan veszik, ha egy bácsi egy picilány szoknyája után fut (főleg ha elmaradott balkánio menekült az illető ), és én már egy ideje (biztos öregszem, és romlik a látásom ) nem tudom megállapítani, ki hol kezdődik; a másik meg az említett sipogás; meg (urambocsá' hogy ilyet mondok) de a szellemi színvonal... PS2, Bigbráner ezerrel, meg a joint; egy szerencsétlennel próbáltam meg kommunikálni, félretéve csúnya-ronda előítéleteim, mikor rezzent egyet a teló, lesem, hát ő írta nekem hátratett kézzel, a következőt: ''i'm funny''... Próbáltam az arcomra kiírni a fájdalmamat; de csak röhögött, mint a tejbetök; pedig nem viccnek szántam a vizuális mondanivalóm. Sokkal jobbat lehetet chit-chatelni az idősebb nemzedékkel