amikor én kicsi voltam, a 70-es években, akkor még csak kétféle péksütemény volt, kifli meg zsemle, további jelzők nélkül. se sóskifili, se semmi. néha lehetett kapni óriáskiflit. nem volt bagett, francia kenyér sem. kenyérből is csak fehér kenyér volt, később lett barna, meg kukoricás, meg házi.

a "húsos pultban" volt parizer, turista szalámi, meg nagyon ritkán téliszalámi. azokban az időkben, amikre emlékszem, hús már volt rendesen. tehát csirkét vagy karajt tudtunk venni.

nálunk a nagy durranás a dobozos kóla volt. mikor anyám először kefírt hozott, kirohantam megnézni, hogy mi az. jaaaa, csak aludttej mackósajt/kockasajt már volt, de az ilyen krémszerűen kenhető sajtok még nem. olyan negyedikes-ötödikes lehettem, mikor megnyílt a faluban az első magán fagyizó, jó fagyival. meg nagyjából ugyanekkor az első privát butik is. a fagyizó még megvan a guglimaps szerint, a butiknak már a bódéját is elbontották.

Somogyib kolléga biztos emlékszik a Búza téri aluljáró mellett a bácsikára, aki kukoricát pattogtatott

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis