Talán mert a filozófia kritikája leginkább bölcseleti műfaj = filozófusok filozofálnak.
A "tudományos kritika filozófiákkal szemben" nem igazán értelmezhető: mit vársz, hogy biológusok, csillagászok, mérnökök a lételméletet vagy a fenomenológiát boncolgassák?

Kiindulásnak (a filozófia történelmen átívelő mibenlétéről) ez megfelel: Boros Gábor: Filozófia.
Ami jobban megragad, arra meg rá lehet keresni (adott filozófus vagy iskola forrásanyagai, illetve a felmerülő kritikák mint forrásművek). Ezt nagyon nem lehet megspórolni, mert máskülönben csak adott álláspont képviselőjének a szisztematikus elemzése (pl. keresztény filozófusnak az ateista filozófiával szembeni kritikája) kerülhet elő.

Másképp értelmezve a kérdést (szerintem mellélőve - tudomány "vs." filozófia/hit):
Grichka Bogdanov · Igor Bogdanov · Jean Guitton - Isten ​és a tudomány
Jáki Szaniszló - Evolúció hívőknek vagy A fizika látóhatára

"Szerintem."

Olyan filozófiai gondolatokra, irányzatokra gondolok, amik a tudomány hatáskörén belül maradnak. Tehát lehetséges a tudományos vizsgálatuk.
Így remélem érthetőbb.

Jó pár hónapja szenvedek már ezzel. Sajna a tudósok többségét totálisan hidegen hagyja a filozófia. Ami nagy hiba.

[ Szerkesztve ]

Jó pár hónapja szenvedek már ezzel. Sajna a tudósok többségét totálisan hidegen hagyja a filozófia. Ami nagy hiba.

Carl Sagan... van pár könyve, ami pont neked szól kb. A Kapcsolaton kívül mindegyik magyar könyve pont ez a téma.

#1) Respect the privacy of others. #2) Think before you type. #3) With great power comes great responsibility.

"Sajna a tudósok többségét totálisan hidegen hagyja a filozófia."
Tényleg hiba, ilyen alapból születnek a pl. Dawkins/Hawking-féle pongyola-védhetetlen bulvárfilozófiák (tehát amikor filozófiai alapismeretek, készségek nélkül a saját szakterületén kívül - harciasan, de hibásan - nyilatkozik meg egy természettudós), ami jelenségre jó reflexiót jelent: Legéndy Kristóf - A ​természettudományos és a teológiai megismerés modelljei

A természettudományokkal (pl. biológia) és a "puhább" tudományokkal (pl. pszichológia, szociológia) echte szembemenő (ezért könnyen vizsgálható) modern ideológiai irányzatok átfogó összefoglalása és egyben kritikája: Szilvay Gergely - A ​gender-elmélet kritikája vagy Dale O'Leary - A gender forradalma

Kozmológiai áttekintés: Timothy Ferris - A világmindenség

Alap: Nicolaus Cusanus - A tudós tudatlanság (matematikai alapon filozofálva jut el a hitig pár száz évvel korábban...) /Filmajánló: Aronofsky - Pi/

Nekem nagyon tetszett ez a holisztikus/polihisztor mentalitásból fakadó világ-leképezés (Spenglernél is felbukkannak hasonló gondolatok, de ez tömörebb, és lényegretörőbb): Lewis Mumford - A gép mítosza (interdiszciplináris közelítéssel elemezhető, kritizálható)

Szintén interdiszciplinárisan (statisztika, történelem, gazdaság, "éghajlat-tudomány", stb.) "kikezdhető" elméletek világunkról a történelemre felhúzva a gondolatfüzért : Jared Diamond

És átmenteném az előző kommentemből: Jáki Szaniszló (fizikus bencés szerzetes)

[ Szerkesztve ]

"Szerintem."

Szkeptikusan kattintottam a genderes könyvekre, erre kiderül, részben pont olyan problémákkal foglalkoznak, amik rengeteg fejtörést okoznak nekem mostanában.
Elleszek ezzel a témával. Nagyon köszönöm!

Valaki nem tud valami helyet, ahol lehet még kapni a régi borítós Trónok harca könyveket? Mindenhol csak az undorító új borítóval látom, az első rész pedig régi borítóval van meg, a többit is úgy szeretném.
Antikváriumokat nem néztem még de a közelben nem is nagyon van.

[ Szerkesztve ]

>

Bookline: [link] Az áraktól leesik az arcod....

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

OK, ezt benéztem . Csak hirtelen a Witcher jutott eszembe, hogy az új "TV-s" borító, finoman fogalmazva, hagy kivetni valót maga után....

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

Átszerkesztetted a linket utólag?

Witcherből kifejezetten tetszenek az új borítók, az első rész meg is van valahol.

Ezt értem régi borító alatt, nem is tudom miért nem raktam először képet

[ Szerkesztve ]

>

Anonymusxx: Nem, benéztem

ZedMester: Igen, nekem még ezek vannak, legalábbis azok, amik megjelentek magyarul. Az új könyvek azok mik? Tudtommal még nem fejezete be!! Nekem "csak" 5 darab könyvem van.

szerk:
közben leesett....

[ Szerkesztve ]

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

arra vártam, hogy befejeződjön és úgy olvassam, de ez egy darabig nem lesz még befejezett sorozat szerintem

>

Én azt olvastam, hogy lassan kész lesz. Bár, az a kérdés, hogy a sorozat által "ellőtt" befejezést mennyire lesz képes máshogy megírni, mert állítólag más lesz a végkifejlet.

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

Dragonlance - Elveszett krónikák (2006-2009)
Bármilyen termékeny is a Dragonlance-univerzum, valahol törvényszerű, hogy az új történetek és az új karakterek iránt egyre csökken az érdeklődés - ugyanakkor a megrögzött rajongók valahol minden regényben az eredeti hangulatot és az eredeti hősöket keresik. A 2000-es évek közepén az univerzum szerzőpárosa úgy döntött, hogy ötvözik a kellemeset a hasznossal, kihasználva az eredeti trilógia folytonossági lyukait - írtak egy kvázi kiegészítő-trilógiát, amelyek elmesélik azokat a jelentősebb eseményeket, amiket anno pár mondatban elrendeztek.
Az első regény (A törpetárnák sárkányai - mi a francot keres a sárkány a bányában? ) közvetlenül az Őszi alkony után kezdődik, és hőseink Thorbardin-környéki kalandozásait regéli el. Remekül, lendületesen indul, aztán belassul és átmegy egy elnyújtott roadmovie-ba, ami azért még szórakoztató.
A második regény (A sötét égbolt sárkányai) beékelődik az eredeti trilógia második kötetébe - a Téli éj első könyve után lehet átváltani a Sötét égboltra, és a vége után kezdődik is a Téli éj második könyve. Ezt a regényt kb. végigkínlódtam, egy érdekes (Kitiara) és két nem túl érdekes (Derek, Laurana) mellékszereplőből lett három unalmas, érdektelen és hisztis főszereplő, és a közel 500 oldalban elmesélt történetből vagy 300-350 oldalt sallangnak éreztem.
A harmadik regény (Az aranyszemű mágus sárkányai) azzal a helyzeti előnnyel indul, hogy Raistlin a főszereplője, és az derül ki belőle, hogy mi történt kedvenc színváltós mágusunkkal az örvényből való meglépés és Palanthas után, amitől a Tavaszi hajnal végére akkora archmage lett. Ebben a könyvben sem volt elég tartalom, azzal együtt sem, hogy rövidebb a szokásos 450-500 oldalnál - de mindenképpen ez a trilógia legerősebb darabja. A Tavaszi hajnallal párhuzamosan fut, akár úgy is lehet olvasni, hogy egy fejezet innen, egy onnan.

Miután valamikor úgyis terveztem újraolvasni a Krónikákat, ezt most az Elveszett krónikákkal együtt megejtettem. Az eredeti trilógia továbbra is tetszett, bár bizonyos aspektusai negyvensok évesen már eléggé mulatságosak. Az Elveszett krónikákon sajnos nagyon érződik, hogy előre lefektetett mennyiségi célok voltak vele, és érdemi mondanivaló jóval kevesebb volt a kitűzött oldalszámnál. Mindhárom kötetből kiderülnek dolgok, amelyek teljesebbé teszik az eredeti trilógia történetét, de a középső könyv nagyon szegényes tartalomban. A másik kettőt jó szívvel tudom ajánlani.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Ha a többi rész is érdekel, én "rájöttem" a megfelelő, időrendi olvasási sorrendre, amit itt korábban meg is osztottam: [link] . Nekem, amúgy tetszett az összes könyv, a fentebb linkben leírtak kivételével. Illetve a Borostyán trilógia annyira már nem erős!

[ Szerkesztve ]

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

Hú gyerekek itt ajánlottátok a Pierce Brown Vörös lázadás trilógiát... Most tartok a 3. kötetnél, de valami eszméletlen jó, alig tudom letenni
Köszi hogy ajánlottátok

Jó is, hogy mondod, A sötétség korát még mindig nem olvastam el. A Hidrogén szonáta után lehet azt veszem sorra.

Iain M. Banks könyve egyelőre nem szippantott be, valahol az első harmadánál járok. Ajándékba kaptam egy rendeléshez, és nem igazán néztem utána, mi is ez, csak a fülszöveget olvastam el, amiből viszont nem volt egyértelmű, hogy ez a sokadik része egy regényfolyamnak. Úgyhogy annyira nem is meglepő, hogy fogalmam sincs, mit olvasok. Vagy nem tudom, aki ismeri a Kultúra regényeket, szerinte olvasható (pontosabban megérthető az előzmények ismerete nélkül) önmagában a Hidrogén szonáta? Szorosan összefüggnek a könyvek vagy csak az Univerzum azonos?

[ Szerkesztve ]

Rövid válasz: csak az univerzum ugyanaz, Banks-nél nemhogy a szereplők nem ismétlődnek, de a Kultúrát leszámítva még a civilizációk sem.

Kicsit hosszabban: a szerző igyekezett úgy megírni a regényeket, hogy önállóan jól olvashatóak legyenek, de nyilván egy regényfolyam 10. (vagy hányadik) eleme számos területen épít a korábbiakra, öntudatlanul is. Egyrészt a Kultúra "személyisége" sokkal világosabb, ha olvastad az előző könyveket, és ebből következően jobban érthetők a motivációk, másrészt a különböző (vagy azonos) civilizációs szintek közötti interakciók is világosabbak.
+1, a Hidrogén szonáta nem a legerősebb Kultúra-könyvek közül való, és inkább olyasvalakinek tudom ajánlani, aki kedveli az univerzumot. Én a magam részéről imádom Banks szuperindividualista hajóit, úgyhogy bőven tetszett a könyv, viszont első kirándulásként a Kultúra-univerzumba valószínűleg nem a legkönnyebb falat.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Nem függenek össze szorosan, kezdésnek általában a második részt, A játékmestert szokták ajánlani. Viszont a Hidrogén szonátát tényleg érdemes utolsóként olvasni. Én nemrég daráltam le az utolsó négy-öt részt, és szerintem pont az utolsó előtti, a Közelkép az egyik legjobb.

H.G. Wells - A láthatatlan ember
Erről a könyvről mindig csak hallottam, de csak most sikerült elkezdeni olvasni.
Zseniális. És nagyon humoros.

és k.kristof, köszi a választ! Bár nem szeretek felbehagyni könyvet, de ezt most visszarakom a polcra egyelőre, bőven van mit olvasnom ezen kívül is.

Ahogy rákerestem itt Asimov nevére, csupa jókat írtok így jöjjön egy ellenpont. Én az újrafordított kiadást vettem meg, nem tudom mennyire tér el a régitől gondolom csak szavakat modernizáltak.
Viszont az egész írás a legrosszabb amit valaha olvastam. Mondjuk nem szoktam sok könyvet olvasni. De összefolyó, párbeszédnek nem nevezhető akármik, amiről azt se tudod hogy ki mondja mert nincs jelezve, mikor egy másik bekezdés kezdődik akkor megint nem tudod hogy ki a franc beszél és kihez. Mintha monológok jönnének egymás után.
270 oldalt olvastam el eddig belőle ez történet szempontból az 1. Alapítvány kötet vége körül van. Frusztrálóbb hogy a történet belefért volna feleennyibe is, sokkal izgalmasabban. Volt egy rész ami már nagyon kiverte a biztosítékot kb így hangzott:

"XY megkínálta BY-t a mahagóni faasztalon lévő ezüstös szivartartóból. BY ekkor vette észre a szivartartó gyönyörűségét, nem is ezüstös színű volt hanem az atomlámpa fényétől ami most kissé pislákolt is, pedig ilyet nem szokott, szinte irizált ezzel sokszáz színt megjelenítve magán, és a kis ládika első oldalán még egy jókora gondos műviességgel megmunkált csat is volt. Ezt a csatot BY különösen megnézte hiszen nem mindennapinak tűnt ahogy a színek villogtak rajta, majd észrevette a ládika tetején is kis domborművel vannak, micsoda alkotás. Ezzel kivett egy szivart a dobozból és rágyújtottak."

És még rövidítettem is, mert ez a leírás egy fél oldal volt a könyvben. Most komolyan.... Így persze hogy 800+ oldal a 3 kötet. Teljesen lényegtelen dolgok, úgy vannak körülírva benne hogy mégse tudod a fejedben összerakni hogy hogy néz ki.

A történet eddig elmegy, nem túl izgalmas, egyáltalán nem letehetetlen. Jópofa hogy morzsákból kell összerakni a közbenső részeket hogy mi történt 2 rész között, de mivel nagyon kevés sarokpont van így annyira ez se jött be. Nyilván megértem hogy amikor írta ezeket akkor még nem lehetett elképzelni vagy körülírni olyan dolgokat amit mondjuk ma már mindennap használunk.

Lehet feladom, pedig úgy terveztem a szeptemberben induló appletv-s Alapítvány sorozatra kiolvasom.

6 év "lelkes újonc", 4 év "kvázi-tag", 2 év "tag", 1 év "aktív tag", már senior tag. I'm doing my part. ¯\ ʕ•ᴥ•ʔ /¯

Ez szentsegtoresnek szamit a legtobbek szemeben, de szerintem Asimov nagyon idejetmult. Abszolut elismerem amit letrehozott es elkepesztoen sokat tett a sci-fiert, de 21. szazadi szemmel sajnos nagyon avittos...
Pont minap mondtam valakinek hogy remelem a hamarosan erkezo Alapitvany sorozat nem fog nagyon ragaszkodni a konyvekhez, es hozzatesznek sokat, kulonben nem nagy jovot josolok neki.

Ha az idézet szó szerinti, úgy a kiadó kiérdemel egy tockost. Vesszőhibák, mondatszerkezeti problémák vannak vastagon.

Ám ha ezt te írtad le (át) így, akkor a fenti allításomat visszavonom (és nem kell magadra vonatkoztatnod).

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem

Ööö, ezt hívják irodalomnak... (?)

Értem én, hogy erre ma már "nincs idő", meg a "tál az tál", nem kell túldimenzionálni, csak akkor: minek olvas az ember??

Martin könyvben pl. pont "igénytelenül sivár" (hiába csavaros a sztori), én attól kaptam kiütést, szemben Tolkien tirádáival, amik magával ragadóan keltenek életre egy világot.
Asimov valahol a kettő közt, de Tolkien felé...

"Szerintem."

Természetesen nem szó szerinti idézet, hanem csak próbáltam visszaadni a dolgot, hogy egy teljesen lényegtelen tárgyról akkora körülírást tart mintha fontos lenne. De nem az. Nincs meg a lelki erőm hogy megkeressem szó szerint, valahol az elején a polgármesteres időszakban volt.

#6083 Miklós315
Mondom én nem sokat olvasok így nem tudok viszonyítani. De pl. a Hober Mallow-ról annyi derül ki az elején hogy "mesterkereskedő", öreg(?) fiatal(?) semmi. Majd jó 30 oldallal később kiderül hogy amúgy egy bika izmos csávó. Ez így nem fontos az elején, ha már ilyen leíró stílusban nyomjuk?

Lényegtelen dolgok vannak baromi részletesen bemutatva, de mondjuk a 270 oldal alatt egy űrhajóról se tudsz képet rajzolni a fejedbe mert az nincs körülírva. Csak hogy megy, leszáll, felszáll, megjavítják, kész. Még csak azt se tudom hogy lila vagy sárga.

[ Szerkesztve ]

6 év "lelkes újonc", 4 év "kvázi-tag", 2 év "tag", 1 év "aktív tag", már senior tag. I'm doing my part. ¯\ ʕ•ᴥ•ʔ /¯

+ Marquez :)

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem

Hmm, Dan Simmons: Hyperion
Szerintem ez kompromisszumos győztes.

"Szerintem."

Vagy inkább unalmas könyvnek.

Nekem csak gyerekkoromban tetszett Asimov.

[ Szerkesztve ]

Egyaltalan nem az a baj(om) vele hogy hosszu leirasokat alkalmaz, hanem hogy "gyerekesen naiv" a stilusa, a vilagepitese es a sztorivezetese egyarant.
Lovecraft peldaul a mai napig baromi jo, pedig aztan o sem a kimondott akcioregeny-iro...

Hát, azt aláírom, hogy képes és hajlandó nagyokat ugrani a logikai sorban (bájosan elnagyolt), de én első körben gimiben haver révén ismerkedtem meg az Lapítvánnyal, amit akkor visszadobtam "nem megfelelő" címkével, majd 20 évesen újra rávetettem magam (motoszkált bennem az "üveg alatt ülő "jós" pali"sztorija, és egy grandiózus (tér-idő) ember-kritikát találtam.
Izgi köntösben, izgi tartalommal, izgi részletmegoldásokkal.
Nem tökéletes, de nem rossz.
(Kvázi Dűne, csak ott a hangsúlyok pszichoszintre kerülnek.)

Én elsősorban a leíró részek kifogásolásán hüledezek, mert ha ezt komolyan vesszük, kukázhatjuk a lírát: minek annyi vers, "love is love", megmondták...

"Szerintem."

"Ha egy könyvet olvastál, olvastad mindet."

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem

Azért ezt könyve válogatja

"Szerintem."

+1, max respect Asimovnak az "alapozásért", ill. Lord Dorwin a mai napig üt, de összességében kinöttük, azt hiszem.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Ha ezen múlik, én maradok gyerek.
30 fölött voltam már bőven, amikor rászántam közel fél évet, és nekiszaladtam az Asimov életműnek. Azzal csuktam be az utolsó kötetet, hogy ezt 20 év múlva megismétlem.

A Bretagne-félsziget meredek ormai alatt Otthont találnak kóbor csikóhalak. /Mesterem

Gyerekkoromban rengeteget olvastam, és egyszer a kezembe akadt az Alapítvány pereme, ami tetszett is, de mivel ez kábé 30 éve volt, fingom se volt, hogy ez egy több évezredes korszakon átívelő regény sorozat kvázi vége (utolsó előtti). Tetszett, ahogy írtak a régmúltról, meg Seldonról, érdekelt volna, hogy vajon hogyan fedezte fel a pszihohistóriát, és nem is sejtettem, hogy konkrétan erről, és az ő életéről is szólnak a korábbi kötetek...
Most 30 évvel később megvan az összes kötet, és én elkezdtem konkrétan a Robottörténetektől az egészet végigolvasni.

[ Szerkesztve ]

"Nagyon jó dolog fontosnak lenni, de még fontosabb dolog jónak lenni."

Nincs ezzel semmi gond, a regények többsége abszolút szerethetö, csak éppen az elmúlt pár évtizedben volt jópár szerzö, akik mind science, mind fiction, mind írói skill terén köröket ver Asimovra. Ami nem jelenti azt, hogy azokat a könyveket jobban kell szeretni.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

A fullos Asimov sorozat itt figyel a polcomon 1-10-ig, a Szukits féle (még az "A" jelzésű kötet is megvan , amiben az Asimov Robot-Alapítvány Univerzumba írtak regényeket más írók, kitöltve bizonyos "hézagokat") és élveztem minden percét. A Kalibán trilógiát is olvastam, mint kiegészítés, az sem volt rossz.

Most a Hyperion sorozatot tolom, épp most a 3. részét, az Endymion-t végzem ki lassan.
Na, ez nehéz olvasmány, szerintem nehezebben emészthető, mint Asimov világa.

A tehén egy bonyolult állat, de ÉN megfejtem...| 2016-tól az tuti, hogy az angyalok is esznek babot...

Az "eljárt felette az idő", "gyermekien naiv", "túlhaladták már" címkéknél egy dolgot figyelembe kell venni: az is egy dimenziója/rétege mindenféle egyéb "hasonszőrű" írónak is (pl. P. K. Dick, R. Bradbury), hogy a kb. 50-60-as években robbantak be és írták ki magukból ezeket az alapműveiket (majd folytatták munkásságukat évtizedeken át).
Ennélfogva ott van az a megélt élmény, miszerint pl. a kis Asimov (a pajtásaihoz hasonlóan) a 20-as években még tákolt automobilokra vadászhatott a szüleivel (aztán legfeljebb nem találtak egyet sem jó darabig), a 30-as évekre már komoly autócsodák sürögtek-forogtak, a 40-es években masszív vadászbombázókkal kergették egymást odafönn/korlátlan tengeralattjáró háborút vívtak odalenn (no meg atomokat dobáltak egymásra), a 60-as években már zsúfolásig megteltek az utak, bárki számára hozzáférhetővé váltak a számítógépek, szaporodtak a háztatrási berendezések, benne éltek az "elképzelhetetlen" modern-motorizált-digitális sci-fiben (hétköznapok szintjén)...
Ezt a rohamos fejlődést megélni egy "felnövés" alatt azért nehezen átélhető tapasztalat lehetett, amit a kb. 80-as években születettek már csak hallomásból ismernek, a 90-es/2000-es generáció meg fel se fogja, kiröhögi, hogy "ilyen nem is volt", mert természetes a technikai környezet, a rohanás... a "mai világ".

Szóval nem mindenkinek kell, hogy tetszetős legyen a "régi iskola", de van egy olyan íze, bája e műveknek ("gyermekien naiv, elnagyolt"), amit pl. a Retroshock is szokott visszavágyni: még mertek zabolázatlan fantáziával álmodozni, mesélni, nem a Nolan-Batman-féle földhözragadtság kötötte gúzsba a szerzőket.
Ezt a mozzanatot persze lehet negligálni (mert lepereg az olvasóról, ezzel nincs baj), de akinek tetszik, jórészt ezt is értékeli e művekben. Így tehát van - ma is - létjogosultságuk, akárcsak Shakespeare-nek, Horatiusnak, stb...

"Szerintem."

Az Alapítvány a 40-es évek elején született, ezért is annyival "naivabb". Plusz, akikre lentebb utaltam, vszleg mind megemlítenék Asimovot, mint meghatározó gyermekkori élményt. Sztem ez egyszerü fejlödés, ahol az újabb többet kínál, azt meg mindenki el tudja dönteni magának, hogy az jobb-e.

Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...