" A bárányfelhőnek nincs gyökere sehol, nem tartozik sehova, és mégis ott van az égen .A lét olyan mint a bárányfelhő : nincs gyökere semmiben , sodródik a végtelenben szabadon . Nem kell sehova elérnie. Nincsenek állomások az útján. az útjának nincs is vége. Nem tudod felizgatni, nem tudsz az útjába állni, mert akárhol van - az volt a célja. Megérkezett. A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van. A bárányfelhő úszik a végtelen térben , szabadon. Nincs jövője, nincs akarata. Ez történik itt és most. Minden pillanat örökkévaló. Nem lehet eredményes, így nem lehet vesztes sem. Élvezi hogy él. Ünnepli az örökkévaló pillanatot, a Lét extázisát. "

Osho

Amikor először olvastam ezt, azt mondtam, hogy ekkora hülyeséget hogy lehet kitalálni, hiszen ha nincs cél, nincs múlt, nincs jövő, nincs akarat, akkor hol vagyok én ? És egy idő után rájöttem, hogy itt nem az életemről van szó, hanem a létemről. És az életemet élhetem úgy , hogy a létemnek is a tudatában vagyok . Hogy az igazi valóm a létem, aminek a burka a testem. A létemet körbeveszik az érzések, az érzelmek, a vágyak, a jó és a rossz dolgok amik történnek velem. Kavarognak, hol örömöt, hol a poklot járva. De középen ott a mindenek felett álló örök szabad középpontom, amit nem érinthet meg semmilyen káosz, semmi ami rombol. Erről beszél Osho, ezt értettem meg.

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /