Bevezető

1979. július 1. A Sony elkezdi forgalmazni Japánban a Walkman TPS-L2 hordozható kazettás magnót, kategóriájában az elsőt, amely az átlag emberek számára is megfizethető volt. Az azóta eltelt 35 évben számos változáson estek át a hordozható lejátszók.

A kazetta azóta már feledésbe merült, napjaink tizenévesei már nem is tudják, mi fán terem az eredeti walkman. Sajnálatos módon a kazettás lejátszók épp akkor érték el fejlődésük csúcspontját - már alig voltak nagyobbak, mint egy kazettás doboz - amikor egy új adathordozó, az audio CD személyében már új trónkövetelő lépett a színre. De az ő királysága sem tartott sokáig.

Magam részéről szívesebben emlékszem vissza a kazettástok méretű Panasonic walkmenre, mint vágyaim ezüstszínű fémburkolatba bújtatott tárgyára, mint azokra a bumszli, zsebben hordhatatlan szörnyetegekre, amelyek a 12 cm-es korongról olvasták be a biteket. No persze, miután már eljutottak arra a szintre, hogy egy kis rázkódás nem jelentette a zene elakadását.

Persze erre a problémára is hamar született megoldás, azonban a méret még mindig nem volt az igazi. Ekkor lépett ismét a műfaj megteremtője, és életre hívta a MD-t, azaz a Mini Disc-et, amely már hordozhatóbb volt méretben és hasonlóan a discmanekhez optikai adathordozóról szólaltatta meg a muzsikát. Sajnálatos módon soha nem lett belőle átütő siker, viszont az adatrögzítésre használt megoldás olyan lavinát indított el, amely elsöpört szinte majdnem minden addigi piaci szereplőt.

Ehhez egy merész elgondolásra is szükség volt, amely Steve Jobsnak és csapatának az agyszüleménye. Ez volt az iTunes és az iPod, amely egy csapásra elsöpört minden addig ismert korlátot. Természetesen kelet-európai szinten magas árával nem tudott itthon akkora sikert aratni, mint az Egyesült Államokban, de a többi gyártónak köszönhetően szinte mindenki számára volt elérhető árú MP3 lejátszó a kétezres évek utolsó harmadára. Azonban ekkorra már egy újabb paradigmaváltás következett be, hiszen a jóöreg lejátszó beköltözött az okostelefonokba, így megint akkor ért véget egy hordozható lejátszó típus tündöklése, mire eljutottunk az adott technológia adta lehetőségek csúcsára.

Azonban furcsa módon a formátum és vele a hordozott zene minősége nem sokat javult az utóbbi időkben, köszönhetően az SACD és a DVD-Audio - az audiofil réteget leszámítva - csúfos bukásának. Azonban létrejött egy új formátum, amely lehetőséget ad az utóbbi tíz évben ezerszeresére nőtt memóriakapacitás kihasználására. Ezek a veszteségmentes audiokódolási formák, élükön az FLAC-val.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!