Előző írásomban a kiegészítésekkel csúcsra járatott DOS-ról írtam. Ebben a bejegyzésben folytatom a korszak bemutatását a játékok segítségével, és hogy hogyan éltem meg a gépeimmel, egészen a kor alkonyáig.

1996 év elején járunk, a játékok operációs rendszere továbbra is a DOS.
A Microsoft már pár éve dolgozik rajta, hogy ez megváltozzon. A céljuk, hogy meggyőzzék a játékfejlesztőket, Windows alá portolják a megjelenő játékaikat.

Az első próbálkozások még Windows 3.1-re történnek, de az arra készített WinG API-nak nem volt ideje kiforrni. A fejlesztők panaszkodtak, a Windows alatt nincs meg a megszokott hardver hozzáférés, BIOS rutinok hívása, a már megjelent programok pedig kompatibilitási problémáktól szenvednek a gépeken. A Windows95 már fejlesztés alatt áll, a munkát a készülő DirectX API-val folytatják.
John Carmack-ot, az ID Software programozó guruját keresik meg a szándékukkal, miszerint a Microsoft vállalja a Doom Windowsra portolását teljesen ingyen, a kiadói jog is maradhat az ID Software-nél, csak készülhessen el.
Carmack belemegy.
Az 1983 óta a Microsoftnál dolgozó Gabe Newell kapja meg a projekt irányítását, aki többek között az első három Windows verzió elkészítésében is részt vett.
Az első WinDoom verzió csak béta stádiumig jut el, amikor is átállnak a DirectX-es változatra.
A végleges, már nagy-felbontásban is játszható Doom 95 jóval a Windows 95 megjelenése után, 1996 őszére készül el, már DirectX 3.0 verzióra. Ez lesz az egyik legelső, Windows 95-re írt, már DirectX-et használó játék.

1993 folyamán egy korszak lezárult. A játékok világában az új standard a 32-bites programokat is futtatni képes PC lett, legalább 4 MB memóriával.
A játékra használt PC-k operációs rendszere ekkoriban a 16 bites DOS, amiben alapból a programkód mindössze 640 kByte lehet. A kiterjesztést, a 32 bites varázslatot, az ingyenes DOS/4GW program szállítja (Tenberry Software) a játékok indító fájljaiban integrálva, vagy külön .exe fájlban mellékelve. Ezzel megnyílt az út az akár 64 MB memóriát is használni képes játékok felé.

A régi 286-os gépünket 1994 év elején cseréltük le, vagyis mi ekkor csöppentünk bele az új korba.
Az időzítés jól sikerült. A korosodó, klasszikus 386-os gépek helyett, már a viszonylag modern Cyrix 486 DLC 40 Mhz-es processzorra épülő konfigurációk képviselik a "low budget" kategóriát a 32 bites számítógépek között. Még ha nem is valódi 486-os CPU-ról van szó, ebben a processzorban már 1 azaz egy kByte belső cache található és ismeri a 486-os utasításkészletet. Ekkorra az alaplapokon is standard a legalább 128 kByte méretű L2 cache. Ezek mind jól jönnek az újabb játékok futtatásakor.
Ezen alapokra épült a mi új gépünk is. Kapott 4 MB memóriát, a háttértár egy 210 MB méretű WD winchester lett, a videokártya maradt a már bejáratott, ISA buszos Trident 8900C 1 MB, ahogy minden egyéb részegység is változatlan maradt.

Az előző írásomban az 1991-es XT számítógépünkről és az akkoriban elérhető PC játékokról írtam.

Link az eléréshez.

Az új gép:

1992 elejére beláttuk, az otthoni, Hercules monitoros XT gépünk több szempontból is éppen csak karistolta az igényeinket. Sok játék elindult rajta, de a megjelenésük a 80-as évek elejét idézte, és a gép is elég nagy monstrum volt.
Szegény szinte még ki sem hűlt, kicseréltettük egy 80286 20 Mhz-es processzorral felvértezett, mutatósabb slim dobozú számítógépre, amihez egér és billentyűzet is tartozott.
1 MB memória volt benne, 1.2 MB 5,25-ös Floppy meghajtó, 80 MB HDD háttér ... és dobpergés ... már EGA kártyával volt ellátva.
A gépház tetején állt a hozzá való, 16 színt megjelenítő, hosszú és bazi nagy EGA monitor (14 colos képpel)
Hangkártya sajnos nem járt hozzá.
Az EGA grafikus technológiának köszönhetően a lemaradásunk javult, de még mindig 5-7 év volt a nyugati standardhoz képest.
Újabb játékok is elindultak, játszhatóvá váltak. Jó volt végre színesben látni a játékokat, habár a képe nem volt olyan éles mint előtte a mono monitornak.
Erről a gépről fotó is készült.

Ahogy távolodunk a korai PC világtól, egyre nagyobb kihívás meghatározni a történések konkrét időpontját. Sajnos nem írtam naplót, utólag próbálom összeszedni az ehhez köthető saját élményeket, cselekményeket.
Ezekhez régi számlák, családi történések, amikhez köthető egy-egy pillanat, számítógép alkatrész árak változásai a korabeli árlistákban, újság hírek, de leginkább az abban az időben elérhető játékok, és ahhoz köthető emlékek segítenek.

A 90-es évekre egyre inkább látszódott, hogy a világ a számítógépek felé indult el. Valaki előbb, valaki később csatlakozott. Nálunk, ennek a felismerése 1991 év végére érett be, mikor is anyukánk megörvendeztetett minket egy igazi, bazi nagy PC-vel. Akkora volt, hogy csak a mérete miatt is jobbnak kellett lennie bármilyen egyéb otthoni computernél, amiket osztálytársaknál láttunk. Hehe
A mögöttes szándék persze nem az volt hogy játszunk, mégis többnyire ez határozta meg a létezését.

Megmaradt pár nagylemezem és a régi meghajtóm is. Furdalt a kíváncsiság, milyen állapotban lehetnek, lehetséges-e a régi lemezekről adatokhoz jutni.

A meghajtó, abban az állapotában került csomagba, majd szekrénybe, amikor pár évtizede, kihasználatlanság miatt kikerült a gépből. Jó koszosan.
Gyártási évet nem találtam rajta, de a rajta lévő vezérlő IC 1987-es.

A lemezek dobozban, műanyag szatyorban, hasonlóan a drive-hoz, a polcon várták ébredésüket.
Márkás "3M"től, gagyi "Mini-Diskette"-en keresztül (mihez képest "mini" ugye, létezett 8 colos is előtte) a full noname-ig. HD-s és DD-s lemezek is. A DD-sek 800kByte-ra formázva, HD-sek 1,5 MB-ra ... kaptam is a fejemre akkoriban, miért nem 1,44MB-ra formáztam. Egyszerű cserealap lehetett volna a kislemezesekkel.
Akkoriban a 800.exe BIOS kiegészítés kellett a kezelésükhöz.
Az általam használt kései 486/P1 retro gépek BIOS-a már alapból ismeri a bővített lehetőségeket, extra program nélkül is írják-olvassák a kimaxolt lemezeket.

Doom1 és Doom2 retro zenék - korabeli és modern Waveblaster modulokkal hallgatva

Miért érdekes ezzel foglalkozni a nagy felbontású, stremelt audiók világában?
Ehhez meg kell ismerni a midi jelentését, és a 30-35 évvel ezelőtti létjogosultságát a számítógépes világban.

Egy kis történelem:

Kezdhetném onnan, hogy már az 1600-as években kísérleteztek szabályok szerint működő zenegépekkel, de maradjuk a 20. század végén, itt is csak a modern szintetizátorok számítógépes kapcsolatánál.
1981-ben, elkészül a MIDI (Musical Instrument Digital Interface) kommunikációs protokoll.
1984-ben megszületett hozzá az MPU401 midi interface.
Ez után sorban, újabb MIDI specifikációk (hangszerelés):

1987 MT-32 (Roland, 128 melodic + 1 drum sound bank)
1991 General MIDI (MMA-JMSC, 128 melodic + 1 drum sound bank)
1991 General Sound (Roland, 226 melodic + 8 drum sound bank)
1994 XG (Yamaha, 480 melodic + 9 drum sound bank)

BÚÉK!...

Az év végi akciózás általában hoz érdekes dolgokat. A múlt év utolsó hónapjának a kalapjából i5-ös processzor esett ki.
Egy i5-12600KF. 6db P mag, 4 db E mag, összesen 16 thread, 4,9GHz turbó.
És persze mivel K-s proci, levették béklyóit. Minden állítható, tényleg minden, éppen csak plusz magokat nem tudunk berakni.

De nem is kell. A 16 thread hihetetlen teljesítménnyel és hozzá tartozó hatékonysággal teszi a dolgát az árszintjén (~70e Ft).
El kell hogy spoilerezzem előre, mire jutottam egy kis finomhangolás után.
Gyári frekvencián, CineBench R23 multi - 17.500 pont, amihez 98 Watt package power fogyasztás társul, 88 Watt cores power fogyasztással.
Nem hittem a szememnek. Megmértem az egész gép valós fogyasztását a fali aljzatban, fogyasztásmérővel. Igazolta a fentieket. 155 Watt volt a maximum amit jelzett. Ebben, a kimaxolt proci terhelés alatt, minden komponens benne volt, alaplaptól, kártyáktól (RX6600XT, Sound Blaster Z), ssd, memória, táp vesztesége, stb..

A hardvert már sokan kielemezték retro témájú cikkekben, csak pár mondat róla.
Intel fejlesztés 1982-ből, amit közel 40 évvel ezelőtt az IBM, a Personal Computer AT nevű számítógépében használt fel, egészen pontosan 1984-ben. 6 vagy 8 MHz-es Intel 80286 processzor dolgozott benne, 256-512 kbyte rendszer memóriával megtámogatva. CGA vagy EGA megjelenítővel lehetett megvásárolni.
Azt mondják drága volt. Én elhiszem. Játékra tutira jobban megérte bármelyik olcsó Home Computer (C64 és társai)

10-12 MHz-ig növelte az Intel a 286 sebességét, majd úgy gondolta haladjunk a korral, a 16 MHz-es processzora már 386-os volt. 1989-1990-ben meg már javában jöttek az Intel 486-os modelljei is 20 Mhz-től kezdődően.

Miközben az Intel sorban dobta a piacra a 486-os cpu-kat, az AMD és a mellette tevékenykedő egyéb x86 processzor gyártók, mint pl. a Harris, úgy gondolták bőven van még tartalék nem hogy a 386, de még a 286-os technológiában is. Így az évek során egyre gyorsabb, 16, 20, végül 25 Mhz-es, akkori mércével nézve magas frekvencián futó példányokat készítettek belőle.

egyszer már bejött ...
... Pár hónapja, egy Core i5-11600 processzort jártam körbe. Kellemes csalódás volt látni a fogyasztását, miközben a teljesítménye is rendben volt.
Röviden, a 11600-at bepattintva a lapba, Cinebench R23 multit ráküldve 105 Watton padlózott. Gyárinál alacsonyabb feszültségen 95 Wattal is elvolt a teljes CPU package powert mérve - ezen értékek mellett 10.300 pöttyöt hozott a 6 magos proci, ami teljesen rendben van a kategóriájában.
Mellette, office használat alatt a gép kb. semmit nem fogyasztott.

Nosza, akkor jöhet egy ugyanilyen, de K-s példány (+5000 Forint a használt piacon a K betűért cserébe) Plusz extra beállítások, finomságok, végül is csak egy újabb játszótér PC-re.
Másik lappal beröffent, Cinebench R23 indít ... fogyasztás az egekben, proci túlmelegszik, throtlingolva alig ér el 10.000 pontot ... öööö
Hát ez elég durva. Mit rontottam el?

1994-et írunk.
Megy a tuning ezerrel. Na de mivel nézzük meg a gépünk sebességét, jobb lett-e, miután 40MHz helyett 50MHz busszal érjük el a kívánt processzor sebességet? És a fagyasztóból frissen kivett procin mit futtassunk extrém sebességen?
Internet nincs, időutazók sem vagyunk hogy letöltsük a 20 évvel későbbi DOS Benchmark Pack-ot.
Szóval ... Landmark Speed 2-vel? Nem jó ... az 1984-es IBM AT-hoz viszonyít, régi, pontatlan.
3Dbench? Szintén lemaradt a fejlődésben. A játékok már sokkal fejlettebb grafikával rendelkeznek, a hardverek megváltoztak.

Ekkor jön szembe az Assembly '94 PC demo kompón a Trekmo, Patrick Aalto-tól.
Neki köszönhetünk még egyebeket is, emulátorokat, egyéb kisebb játékokat, akár VR-ra.
A grafikája szuper, a futása nem túlzóan hosszú, a végén pedig közli az átlag fps-t. Ez kell nekünk, jó lesz a következő évekre is.