Sziasztok!
Aki olvasta az előző két részét a cikkemnek, az emlékezhet rá, hogy nemrég adtam el a gépemet. Akkor úgy álltak a dolgok, hogy e hét péntekére - tegnapra - lett ígérve az új, Core i7-es gépem (Vártam is, mint a Messiást...). Sajnos nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt elterveztem. Nem hiába szokták mondani, hogy "Ember tervez, Isten végez".

Kezdjük talán ott, hogy múlt hét pénteken minden simán lezajlott, elvittük a gépet Miskolcra (Ott lakik az illető, aki megvette), majd utána a régi tartozásomat kiegyenlítettem, és leadtam a rendelést az új alkatrészekre. A srác közölte, hogy minden rendben lesz, jövő hét pénteken - tegnap - már mehetek is a cuccokért. (Örültem is, mint majom a farkának). Persze először ez sem ment az eredeti terv szerint, több ponton is változtatnom kellett a kinézett perifériákon - erről majd később -, de végre is sikerült olyan gépet összeraknom, ami nem tért el sokban az eredetileg kinézettől, és be is tudta őket szerezni. Azután - egy heti nélkülözés és szenvedés után - tegnap jött a hideg zuhany: nem lett meg az új gépem... (Szomorú smiley...) Ugyanis a srác egyéb bokros teendői miatt nem jutott fel Pestre ezen a héten, úgyhogy csak jövő héten megy fel. Tehát gépem is csak jövő hét pénteken lesz... (Könnyzáport szóró smiley)
Igen ám, de rajtam már kezdtek mutatkozni az elvonási tünetek, az elmúlt hét borzalmas volt. Melóban amúgy sem megy az idő, de legalább utána otthon az ember ki tud(na) kapcsolódni normális esetben. De gép nélkül... Hát, elhihetitek, nem semmi. Még egy kertes házban az ember elfoglalná magát, de panelben... Akármibe is fogtam bele, fél óra után meguntam. Pedig direkt vettem egy jó könyvet is, hogy majd azzal eltöltöm az időt, de hiába. A TV-ről pedig ne is beszéljünk. Sehol egy jó műsor, ha pedig mégis van egy nézhető film, akkor az tele van reklámmal, a másodiknál tutira bealszok már este nyolckor. (A gép előtt csak azt veszem észre, hogy már este 10 óra van).

Sziasztok.
Elérkezett a búcsú ideje. Hőn szeretett Q6600-as gépem az utolsó napjait tölti a régi helyén. Pénteken már egy szerencsés kolléga birtokában lesz, aki megszerezte magának ezt a szépséget. Eredetileg Augusztusra terveztem megejteni a cserét, de hát így sem rossz. Lássuk hát, mit is fog kapni a szerencsés vásárló (Aki egyébként szintén PH!-tag):

Gigabyte GA-965P-DQ6

Az alaplap az elsők között volt, amelyek támogatták a Core 2 Quad procikat, ezért vettem én is pont ezt a típust. Nagyon stabil alapnak számított egész végig, semmi problémám nem volt vele hardverileg - de ez elmondható a többi perifériára is.

Sziasztok!
Tegnap ünnepeltem a második évfordulómat itt a Prohardver!-en.
Repül az idő, lassan észre sem veszi az ember, és betölti a negyedik X-et (Idén leszek 36). Emlékszem, két évvel ezelőtt milyen megilletődötten írtam meg az első hsz-emet, gondosan figyelve a helyesírásra. Utána, amint elmúlt a lámpalázam, belelendültem - kicsit jobban is, mint kellett volna -, ezért elég sok hsz-t gyűjtöttem, viszonylag rövid idő alatt.

Azóta változott picit a helyzet. Mostanában már kevesebbet irkálok, van, hogy hetente csak pár hsz-el gyarapítom a gyűjteményemet, a blogomba pedig még ritkábban írok - kivétel mostanában, mivel az új gépemre való átállásomat érdemesnek tartom megörökíteni, elvégre nem minden nap cserél az ember kompletten gépet.

Nemrég megkaptam az avataromat is, ez volt az egyetlen változás a profilomban egy év alatt - meg őstagból PH! Addikt lettem, de ez igazság szerint nem sokkal az első évforduló után volt, így inkább oda tartozik még. Jó itt lenni az oldalon, jól esik olvasni mások véleményeit, tanácsait és kérdésit a hardverek, szoftverek és sok más dologgal kapcsolatban. Sok segítséget kaptam és kapok a mai napig, és én is elég sok embernek tudtam segíteni - remélem -, úgyhogy elmondhatom magamról, hogy lassan megbecsült tagja leszek az oldalnak. Ban-t még egyáltalán nem kaptam, igaz, volt pár esetem, amikor egy-két kommentemet picit bírálták a modik, de más gond nem volt velem.

Sziasztok.
Mindenki életében eljön néha a pillanat, amikor a jelenleg használt konfigurációja eléri a korlátait, ezért le kell azt cserélni. De pontosan mikor is jön el ez a pillanat? Számomra akkor, amikor még viszonylag jó áron el tudom adni a régi gépet, és megfelelőt tudok hozni helyette, amire tényleg érdemes váltani. 2006. Júliusában vettem a jelenleg is használt konfigurációm alapköveit, ami hűségesen szolgál mindmáig mindenféle - hardveres - probléma nélkül. Szerintem új gép vásárlásakor arra kell törekednünk, hogy minél hosszabb ideig tudjuk használni a gépet anélkül, hogy rákényszerüljünk az újbóli cserére. Természetesen nem tudunk örökre gépet venni (Hacsak nem elégszünk meg az internet böngészésével és az aknakeresővel :D ), hiszen a technológia fejlődésével együtt jár a programok fejlődése is, ezáltal az egyre komolyabb - vagy csak egyre optimalizálatlanabb - operációs rendszerek, játékok és felhasználói programok egyre nehezebben futnak a régebbi gépeinken. És előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a várva-várt játékot felinstallálva a program közli velünk, hogy megfelelő hardver hiányában nem hajlandó elindulni. Ilyenkor általában két választásunk van:

Sziasztok.
Mivel az utóbbi időben elég sok szó esik az animékről a Napi Anime szavazás kapcsán, ezért úgy gondoltam, írok egy kis ismertetőt - kedvcsinálót - azok számára, akik esetleg nem tudják, mit is jelent tulajdonképpen maga az Anime fogalma. Osamu Tezuka tekinthető a műfaj atyjának. Első (fekete-fehér) képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930-1940-es évek amerikai rajzstílusára. Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett. A női alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vette alapul (pl. Betty Boop) nagy kék szemű, szőke és karcsú. Megfigyelhető, hogy ezt a jó és gonosz szereplők közötti megkülönböztetésre is használják, A gonoszoknak keskeny szemük van. Tulajdonképpen a képregény rajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe.

Az anime tulajdonképpen a Japán Animációt jelenti. Az angol "animated" kifejezésből vették át a japánok, és nagyjából megfelel a hazai rajzfilm fogalmának. Azonban a kettő teljesen különböző! Azaz az anime nem az itthoni rajzfilmek keleti megfelelője, hanem egy kategória, ami az élőszereplős filmek és rajzfilmek mellett teljesen különálló stílust képvisel. A legtöbben azért értik félre az animéket, mivel nálunk a rajzfilmek általában gyerekeknek készülnek, Japánban pedig önálló műfajként létezik. Azaz különféle stílusra tagolódik, akárcsak az élőszereplős filmek. Vannak gyerekeknek készült animék is, de a legtöbb ilyen alkotás kifejezetten a felnőtt korosztályt célozza meg. Itthon sokan negatívan ítélik meg az ilyen filmeket. Pedig pusztán arról van szó, hogy a Japán életfelfogás gyökeresen különbözik a miénktől, és ez gyakran félreértésekhez vezet. Például a halál, erőszak, szexualitás naturális ábrázolása, ami az anime stílusú filmek gyakori velejárója. Sokszor még a gyerekeknek szánt animékben is szerepelnek ezek a dolgok, amit nekünk kicsit nehéz elfogadnunk, de ott ez mindennaposnak számít. Nem lehet általánosságban beszélnünk az animékről, mert minden anime más. Létezik gyerekeknek és felnőtteknek, fiúknak és lányoknak szóló anime egyaránt, de ezen felül olyan egyéb hagyományosnak számító kategóriák is, mint sci-fi, romantikus, akció, vagy fantázia.

Sziasztok!
Tegnap alkalmam volt megnézni a Lost Boys (Elveszett Fiúk) folytatását. Mivel az első rész a kedvenc filmjeim közé tartozik, ezért gondoltam, írok róla egy kis ismertetőt azoknak, akik még nem látták az első részt.

21 év telt el az első rész bemutatása óta. A folytatás csak DVD-n és BluRay Disc-en jelent meg Amerikában (Az Európai megjelenés Szeptember 8-án lesz), mozikban nem fogják vetíteni, de ez ne riasszon el minket. Jó pár ismerős bukkan fel az első részből, például Corey Feldman a vámpírvadász szerepében. Most egy havernak hála, aki kint dolgozik és hazajött a hétre, én is megnézhettem a filmet HD-ben, igaz, csak angolul.

A történet dióhéjban:
A Kaliforniai Luna Bay-ben a vámpírok gyorsan elintéznek mindenkit, aki keresztezi az útjaikat. Chris és Nicole, a szüleiket nemrég elvesztett testvérpár éppen ide kerül nagynénjükhöz, az excentrikus Jillian-hez. A baj akkor kezdődik, amikor Nicole szerelmes lesz a helyi vámpírklán főnökébe. Chris-nek muszáj felkutatni a vámpírok tanyáját és végezni a fővámpírral, mielőtt a húga teljesen átalakul (Azaz mielőtt gyilkol). És hogy ezt véghez tudja vinni - mivel még fel sem tudja fogni az egészet - ezért rá van utalva a vámpírvadász Edgar Frog szakértelmére és segítségére.

Sziasztok!
Biztosan sokak számára már megszokott dolog, de én csak most kerültem abba a helyzetbe, hogy bővítsem a gépemet egy négymagos processzorral. Annak idején a Core 2 Duo E6600 alá elég borsos áron vettem alaplapot, de pontosan az volt a célom, hogy a maximumot hozzam ki belőle később - és természetesen nem szerettem volna a következő processzorcserénél ismét alaplapot is cserélni.
Azóta már le lett cserélve a VGA (7800GTX -> 8800GT), és a RAM (2x1GB -> 2x2GB), már csak a proci volt hátra.

A processzor főbb jellemzői: LGA775 foglalat, 2.40GHz órajel, 8MB L2 cache, 1066MHz FSB. A csomagolás dátuma: 06/26/08, tehát pont egy hónappal ezelőtt csomagolták be.

A közelmúltban több polgármester is kezdeményezte, hogy a szociális segélyben részesülők kötelesek legyenek tíz nap közmunkát végezni, különben nem kapják meg az ellátást. Nem telt el sok idő, és a kisebbségi szervezetek máris elítélték a kezdeményezést, mondván hogy ez alkotmányellenes. Még a miniszterelnök is mellettük érvelt: "Nincs rendben, ha a munkát büntetésként alkalmazzák és az önkormányzatok "sutba vágják az országos szabályozást". El tudom képzelni, hogy egy ilyen döntés rövid távon levezeti a feszültséget és helyben sokak támogatását élvezi, de hosszú távon deformációt okozhat. Nem segélyért kell munkát biztosítani, hanem a munka lehetőségét kell biztosítani mindenkinek".

Ezzel szemben a közelmúltban olvastam egy érdekes cikket, miszerint az Európai Unió arra tett javaslatot, hogy az eddigi 40 óra helyett 48 óra legyen a heti munkaidő, sőt, ha megállapodik a munkáltató a munkavállalóval, akkor akár 60-65 órát is lehetne legálisan dolgozni egy héten. Ez 10 órát jelentene naponta.

Sziasztok!
A napokban rengeteget lehet olvasni az internet megadóztatásáról, "Kulturális Járulék" címszó alatt. Még ha csak erről lenne szó, nem is lenne baj, azt a 0.8%-t valahogy csak kibírja az ember. De ezt az úgymond "Kulturális Járulékot" ki akarják vetni olyasmikre is, mint az öltöny, nyakkendő, kosztümök, bútorok, kristálypoharak, lámpaoszlopok, és még sorolhatnám a végtelenségig.

Kérdem én: Mi a lóf@szt képzelnek ezek magukról? Ha egy kicsit is emberibb környezetben valakinek eszébe jutna ez a marhaság, hát minimum azt kapná, hogy elsőként ő próbálja ki, milyen érzés kifizetni ezt a rengeteg adót, persze annyi fizetésből, amennyit ő megszavazott nekünk.

Én azt kívánnám azoknak, akik ezeket a marhaságokat kitalálják, hogy próbálják ki csak egy éven keresztül. Éljenek albérletben, minimálbérből fizessék a rezsit, lakbért, ételt, ruhát, és mellé azt a rengeteg ökörséget is, amit kitaláltak.