Reggel 6 óra, vekker (mobil) csörög. Napi rutin, ágyból kipattanás, fürdés, törülközés, csá manó, mész? Kaja jön? Igen, jön,sietek, 8-ra be kell érnem suliba, és még egy házit is nyomtatnom kell valahol . Oks vigyázz magadra! Te is! Indulás. Kaja ilyenkor, reggel 7 előtt ? ÁÁÁÁ.....

Egyensúlyozok a jégen. Vészesebbre számítottam, szerencsére jópár helyen felsózták.Azért egy majdnem taknyolás - minő meglepő - befigyel.

7.53. Tanárúr megjelenik a színen, na akkor maguk itt maradnak, nekem mennem kell vizsgáztatni - ezzel záródik is az ajtó.

Program betöltése , okoskodás, gondolkodás. Nem akar menni, nem akar menni. Mi a francért nem számol és áll meg a számláló? Csak pörög, pörög, pörög , pörög .... Az órán a mutató . Az is.

1 óra , kész vége, aláírva, mehetünk Isten hírivel.

Éhes vagyok, nagyon ennék már valamit. Meglátom a szokásos kis büfémet a suli mellett. Ezer éve nem jártam már arra, nem vásároltam már ott. Fiatal pár vezette valamikor, jófejek voltak, imádtuk őket.

Egy idősebb nő áll a bodegában. Számolgatom a pénzt... Huh , aprókból még pont kijön 20 Ft. 220 a tejfölös lángos. Éhes vagyok, jól fog jönni.

De még milyen jól!!! Na nem a lángos. Illetve nemcsak a lángos. A néni (?) beszél. Beszél? Dehogy beszél, mesél. Iszom minden szavát. Mesél arról, hogy épp az előbb evett ő is egy lángost. Fokhagymásat! Jó is az! Nem volt még a télen beteg. Mit mondott aranyos? Sajtot is rakjak rá? - Nem , köszönöm.. Múltkor is volt itt vagy 5 diák. Őnekik is majdnem sajtosat adtam. De szóltak.
Nagyon jó dolog ám a fokhagyma. Annak idején, főiskolás koromban azt mondták valami baj van az emésztésemmel. De a fokhagymát, azt bírta az epém:) Nem is voltam beteges. Aztán mikor a postán dolgoztam mentünk valami tüdő vizsgálatra is . Kérdezi a doktor , cigarettázom-e ? Haja... Hajnalban néha néha egy egy slukkot - Hát csak mert makulátlan a tüdeje. Mosolyog.

Annyira ismerős az arca, ismerem valahonnét? - Meglehet. Hajdanában , danában mikor nappali tagozatos voltam , elég sokat vásároltam itt . Akkor még egy fiatal pár volt az eladó . - Jajj hát ők a fiamék. -Már kezdtem megijedni , hogy nem ővéké már a "bolt". -jaj, dehogynem . Nézze csak?! Itt a harmadik gyermek! Most lesz fél éves. Előkap egy fényképet. -De aranyos- mondom én.

Mit is mondott kedves? Sajtot is rakjak rá? -Nem, köszönöm. Jajj, még a fokhagyma is kell rá, majdnem lemaradt. Megkeni. Tejfölt is annyit tesz rá, szinte csurog az oldalán. Jajj szóljon ám, ha rakjak még rá tejfölt! - Nagyon köszönöm, de így pont tökéletes. Mégegyszer köszönöm , majd elindulok.

Magamban vigyorgok. Összetejfelezem persze az arcom, de kicsit sem zavar. A lángos finom, de a kis meséléssel együtt a legjobb ebédem, amit valaha ettem.

No jó, lehet költői túlzás az utolsó sor, viszont olyat kaptam, amiben ritkán van részem. Nem , nem a lángos a lényeg.