Bevezető, a teszt eszközei és módszere

Bevezető

Réges-régen (majdnem pont 3 évvel ezelőtt) készítettem egy tesztet, amely azt feszegette, hogy a felbontás növelésével hogyan csökken a videókártyákból kinyerhető FPS-ek száma. Akkor az volt a konklúzió, hogy míg a régebbi játékok igencsak érzékenyek voltak arra, hogy hány db pixelt kell megjeleníteni a képernyőn, a 2008-as és 2009-es felhozatal inkább a renderelő pipeline közepére helyezte a hangsúlyt, ezért a felbontás növelése relatíve kevés "büntetéssel" járt. 2011-től azonban ismét más lett a helyzet: a videókártyák sebességének folyamatos növekedése, valamint a konzolok értelemszerű stagnálása a válsággal kombinálva azt a trendet hozta a PC-s játékokban, hogy a konzoloknál magasabb minőségi szintet különféle post processing (azaz a "kész" képen végrehajtott) eljárásokkal igyekeznek biztosítani. Az ilyen eljárásokat relatíve egyszerű (=olcsó) utólag rápatkolni egy 3D-s motorra, a VGA-kkal szemben támasztott igényük azonban más, mintha "tisztességesen" számolná ki őket a motor - míg az effekt kiszámítása mindenképpen viszi a számítási kapacitást (ALU-kapacitást, shader-kapacitást, ahogy tetszik), a post process jelleg miatt a kártya raszter egységei (ROP-ok) és a memória-sávszélesség is komolyabb terhelést kapnak. Mivel a raszter terhelést alapvetően befolyásolja a használt képernyő-felbontás, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a post-process effektek eszement használata nem fordította-e meg azt a trendet, miszerint a modernebb 3D-s motorok egyre kevésbé és kevésbé érzékenyek a felbontásra. Ez az elemzés erre a kérdésre igyekszik választ adni - és emellett nem utolsósorban információval szolgál arról, hogy az utóbbi időszak néhány VGA-igényesebb játékát milyen felbontás mellett lehet kényelmesen játszani egy felső-középkategóriás VGA-val.

Bevezető, a teszt

Bevezető

Ha nem is töretlen intenzitással, de soha ki nem pusztítható módon igazi örökzöld téma a PC-s játék témában a CPU-k és a VGA-k viszonya, népszerű nevén a "kihajtja-e?" kérdéskör.
Anélkül, hogy részletes történeti áttekintésbe mennék, a témakör érdekessége az utolsó nagy "csapást" 2008 végén szenvedte, amikor azt Intel piacra dobta a Nehalem mikroarchitektúrára épülő processzorait. A 4 processzormag és a memóriavezérlő beintegrálása a processzorba adott pillanatban megoldotta az utolsó platform oldali problémákat is az Intel világban - elég volt egy "kórájhetet" betenni a PC-be, és a CPU-limitáció fogalmát el lehetett felejteni.

A téma természetesen továbbra is érdekes volt azok számára, akik kevesebb pénzből óhajtottak CPU-t vásárolni, de az univerzális (és nem elérhetetlen, ld. i7-920 és i5-750) megoldás megszületése a kérdést csaknem eltüntette a tesztoldalak radarjáról, és a fórumokban időnként fellángoló vitákat is alaposan tompította.

Bevezető, a teszt

Bevezető

Közismert tény, hogy a különféle számítástechnikai eszközök bármely paraméteréből válhat státusszimbólum - a (népiesen szólva) farokméregetéshez bármelyik egyszerűen megjegyezhető és jól összehasonlítható tulajdonság alkalmas. Közismert hiedelem a videokártyák kapcsán, hogy minél több a GB, annál májerebb az eszköz - így születtek anno az 512 MB-os gDDR3-mal szerelt VGA-k fénykorában a 2 GB-os, fele órajelű DDR2-vel megrakott szörnyszülöttek.

Sajnos a hozzáértőbb körökben is számos tévhit kering arról, hogy a kártyák melyik tulajdonsága alapján lehet (vagy inkább érdemes) ítéletet mondani az adott hardver képességeiről. Az egyik legnépszerűbb ezek közül a memóriabusz szélessége - amióta az AMD 2007-ben megjelent az 512 bites busszal szerelt HD 2900XT-vel, az újabb generációk folyamatosan összezavarják a felszínesebb szemlélőt azzal, hogy melyik kategóriában melyik gyártó milyen busszal szereli a kártyáit. A gDDR5 memória megjelenése pedig végképp összekevert mindent, hiszen azonos órajel mellett a gDDR3 teljesítményének közel a dupláját tudja nyújtani.

Bevezető

Bevezető

Az utóbbi években nem jártak túlzottan jó idők azokra, akik szeretik számítógépükben a játékok szép és gyors futtatásáért leginkább felelős eszközt, a videókártyát rendszeresen megújítani – mind az AMD, mind az NVIDIA oldalán inkább másfél évenként érkezik az új generáció, mint évente, és teljesítmény terén sem igazán teljesül az az elképzelés (manapság inkább csak vágyálom), hogy az új generációk teljesítményben rádupláznak a régebbiekre.

Csúcskártyák esetében az AMD az utolsó igazi nagy ugrást 2009-ben, a HD 5870-essel tette, amely a 4870-nél a meghajtók beérése után majdnem kétszer gyorsabb volt – az viszont megdöbbentő, hogy hasonló ugráshoz az NVIDIA oldalán 2006-ig kell visszamenni, a legendás 8800 GTX-ig.
A játékosok többsége számára megfizethetőbb középkategóriában sem nagyon más a helyzet – AMD oldalon még a 6870 vs 5770 ugrás sem érte el a 70%-ot, pedig ott igazából felfelé is léptünk egy fél kategóriát, árban legalábbis mindenképpen. Az NVIDIA térfelén a 9600 GT volt az utolsó agresszív középkategóriás kismalac, azóta ott is csak 40-50%-okat kapunk.

Bevezetés

A videokártyák, pontosabban a GPU-k felépítésének mérésekkel megtámogatott elemzése a mai napig méltatlanul mellőzött terület az online szakirodalomban. Az igényesebb oldalak az új architektúrák megjelenésekor rendszerint korrekt és követhető bemutatót adnak az újdonság sajátosságairól, ill. a változásokról a korábbi generációhoz képest, jobb esetben még a konkurenciával is vonnak párhuzamokat - viszont sajnos itt jellemzően megáll a dolog, arra már nemigen készülnek mérések, hogy feltárják, az új architektúra sajátosságai hogyan hatnak a játékokban elért teljesítményre.

Pedig néhány extra tesztsorozat alapján egész jó áttekintő képet lehet kapni arról, hogy az újonnan érkezett, újabban sok milliárd tranzisztorból építkező GPU mit szeret, ill. mit nem. Régebben csináltam számos ilyen mérést és elemzést, sajnos az utóbbi időben erre nincs lehetőségem - de ettől még a (meglehetősen ritka) GPU-megjelenéseket érdeklődve figyelem, és igyekszem az oldalak méréseiből ezekre a kérdésekre válaszokat találni. Éppen ezért roppant kellemesen meglepetés volt, hogy egy bizonyos külföldi tesztoldal (nevezzük mondjuk AnandTech-nek) a HD7950-es VGA megjelenése kapcsán olyan tesztsorokat tett közzé, amelyek érdemben minden olyan információt tartalmaznak, ami alapján a HD7970 és HD7950 szíveként funkcionáló Tahiti chip lelkivilágába lényegesen mélyebb betekintés nyerhető. Azon nyomban nekiláttam ezeket rendszerezni és kielemezni - aztán, amikor már grafikonokat is gyártottam belőlük, felmerült az ötlet, hogy az eredményeket közreadom. Íme!

Elérkezett a DirectX 10 és 10.1 kora?

Bevezető

Amióta az AMD piacra dobta a Radeon HD3870-et DirectX 10.1 támogatással, azóta képezi vita tárgyát, hogy valójában mennyi értelme is van a DirectX 10 kibővített változatának (sőt, akár magának a DirectX 10-nek is). A DirectX 10.1 technikai előnyei egyértelműek (legfontosabbak a korrekt képminőségű élsimítás több render target esetén, ill. a textúramintavételezés hatékonyságát növelő Gather4 eljárás támogatása), de vélhetőleg amiatt, hogy a GeForce GPU-k "leragadtak" a DirectX 10-nél, eddig nagyon kevés játék jelent meg DirectX 10.1 támogatással, és egy olyan sem, ahol ez jelentős teljesítménybeli előnyt jelentett volna - sőt, egyes esetekben (pl. Unigine) a jobb képminőségű AA kevesebb fps-t is jelent.

Egy ilyen szituációban persze nagy várakozás előz meg minden olyan kísérletet, ami a patthelyzetet elmozdítja. A Stormrise készítői pedig úgy érezték, hogy itt a kitűnő lehetőség valami maradandót alkotni - vettek egy nagy levegőt, és a játék PC-s verziója által támogatott API-k közül egy laza mozdulattal kihajították a DirectX 9-et. Azaz a játék Vista-only, a GeForce kártyákon DirectX 10 az egyetlen renderpath, a HD3870 utáni Radeonokon pedig lehetőség van a DirectX 10.1 használatára (viszont ez pl. a Far Cry 2-vel szemben nem kötelező).

Tényleg a 64 shader a 9600GT szűk keresztmetszete? A három külön állítható órajel-tartomány segítségével keressük a választ.

0. Napirend előtt

A tesztben szereplő beállításokkal készült mérések nagy része egy másik teszthez készült (ami pihen, amíg nem sikerül egy 8800GT-t szereznem) – ezért a táblázatokban nem a megszokott „mennyivel emeljük meg a 650MHz-et” típusú számok szerepelnek. A teszt végeredményének szempontjából ennek nincs jelentősége – az elvégzett néhány kontroll mérés is ezt igazolja.

1. Bevezető

A 9600GT megjelenése előtt kapott kígyót-békát a 64 stream processor miatt – mivel a kártya elméleti számítási teljesítménye kb. a 2600XT-vel van egy szinten, nem sokan vették komolyan az nVidia azon állítását, hogy a 9600GT a 3850-nel fog versenyezni. A megjelenés aztán elhallgattatta ezeket a hangokat, de hamarosan újraéledtek abban a formában, hogy a 9600GT a 2008 év végén megjelenő játékokban már lényegesen gyengébben fog teljesíteni, mint a 3800-as széria két tagja.
Mivel az imígyen beharangozott játékokból még mindig nem érhetők el demok sem, addig azt lehet megvizsgálni, hogy a 9600GT teljesítményének mennyiben szűk keresztmetszete jelenleg a 64 SP. Lássuk akkor!

Avagy: tényleg annyira drága móka PC-t vásárolni?

1. Bevezető

Az Interneten hemzsegnek a különféle PC konfiguráció-ajánló cikkek, szinte minden ár- és teljesítmény-kategóriában lehet változatos összeállításokat találni. Szinte, mert kissé furcsa módon mostanában a legalsó kategóriában is 8800GT-től indul az ajánlott kategória – de találkoztam már olyan ajánlóval is, ahol a budget gépbe 4850-et javasolt a cikkíró… Ezért az ajánlók nem sokat segítenek azokon, akik valóban szűk keretekből gazdálkodnak, és nem mellesleg azt a benyomást keltik, hogy 100e FT alatt nem lehet játékos gépet összeállítani.
Ehhez a cikkhez egy, a pH! fórumán folytatott vita adta az ötletet – az ott összegyűjtött információkat kissé kikerekítettem, és ebből majd le lehet vonni a konklúziót: vajon tényleg olyan drága dolog a PC?

A lenti fejezetek három különféle konfigurációt taglalnak (netezős, belépő kategóriás játék, (alsó) középkategóriás játék), és mindegyik konfigurációhoz két alkatrészlista tartozik: az első a célnak megfelelő minél olcsóbb alkatrészeket tartalmaz, a második pedig normális minőségű és elfogadható ár/érték arányú elemeket – ebből az is leszűrhető, hogy mennyit lehet spórolni a gagyi (akár minőségben, akár tudásban) árukkal.