Bevezető, a teszt
Bevezető
Közismert tény, hogy a különféle számítástechnikai eszközök bármely paraméteréből válhat státusszimbólum - a (népiesen szólva) farokméregetéshez bármelyik egyszerűen megjegyezhető és jól összehasonlítható tulajdonság alkalmas. Közismert hiedelem a videokártyák kapcsán, hogy minél több a GB, annál májerebb az eszköz - így születtek anno az 512 MB-os gDDR3-mal szerelt VGA-k fénykorában a 2 GB-os, fele órajelű DDR2-vel megrakott szörnyszülöttek.
Sajnos a hozzáértőbb körökben is számos tévhit kering arról, hogy a kártyák melyik tulajdonsága alapján lehet (vagy inkább érdemes) ítéletet mondani az adott hardver képességeiről. Az egyik legnépszerűbb ezek közül a memóriabusz szélessége - amióta az AMD 2007-ben megjelent az 512 bites busszal szerelt HD 2900XT-vel, az újabb generációk folyamatosan összezavarják a felszínesebb szemlélőt azzal, hogy melyik kategóriában melyik gyártó milyen busszal szereli a kártyáit. A gDDR5 memória megjelenése pedig végképp összekevert mindent, hiszen azonos órajel mellett a gDDR3 teljesítményének közel a dupláját tudja nyújtani.
Az utóbbi időben a memóriabusz kapcsán folyton az AMD volt a célkeresztben, mert sehogy sem akartak a 256-bites busznál feljebb menni - a 2012 elején debütált új VGA-generációban azonban váratlan szerepcsere történt: míg a Tahiti chipet az AMD (végre) 384 bites busszal álmodta meg, az nVidia GK104-ese csak 256 bites. Ez még nem volt elég a zöldeknek - a teljes értékű GK104-et használó GTX 680, és az alig megnyesett GTX 670 megjelenése után kiadták a GTX 660 Ti-t, egy olyan felső középkategóriás kártyát 300 dolláros áron, amelyen még a ROP-okat és a memóriavezérlőt is kasztrálták egy kissé - a ROP-ok száma 24-re, a memóriabusz szélessége pedig 192 bitre csökkent. Ez a lépés természetszerűleg kiverte a biztosítékot a nagyközönségnél, és elemzői szemmel is el kell gondolkodni rajta, hogy vajon nem túlzás-e ennyire visszavágni a memóriabuszt?
Jelen cikk ezt a kérdést igyekszik megválaszolni, értelemszerűen egy GTX 660 Ti-vel felszerelve.
Gigabyte GTX 660Ti - má' megin'...
Egy kis elmélet
... de nem kell aggódni, tényleg csak egy kicsi.
Elsősorban ki kell emelni, hogy a memóriabusz szélessége önmagában nem sokat mond - tudni kell a memória típusát és az órajelét is ahhoz, hogy nyilatkozni tudjunk a tőle várható teljesítményről. Kissé extrém példa, de vessük össze a GTX 660 Ti-t a GTX 280-nal: utóbbi kártyának 2.66-szor szélesebb a memóriabusza, viszont a gDDR5, valamint a jóval magasabb memória-órajel miatt mégis az előbbi rendelkezik egy kicsivel nagyobb sávszélességgel. Persze más kérdés, hogy a hasonló sávszélességnek egy kétszer gyorsabb GPU-t kell kiszolgálnia...
Egy másik fontos dolog, hogy ha már ismerjük a sávszélességet, akkor azt is tudnunk kell, hogy mik azok az egységek, amelyeket a memória-alrendszernek ki kell szolgálnia. A sávszélesség legnagyobb ellenségei a textúrázók és a ROP-ok (bár ahogy komplexebbek lesznek a shader-programok, az ALU-k is egyre feljebb kapaszkodnak ezen a listán). Az alábbi táblázat mutatja, hogy a GTX 660 Ti és a közvetlen környezetében lévő kártyák esetében mennyi memória-sávszélesség jut 1-1 fogyasztóra:
Első ránézésre talán kicsit ijesztő a táblázat, de semmi vész, könnyen túlesünk rajta. Mindkét gyártótól a top 4 aktuális generációs kártya került bele (az 1 GPU-val szereltek közül), az nVidia oldalon 3 kártya GK104-es GPU-val bír, egy GK106-tal, a pirosaknál pedig 2-2 Tahiti és Pitcairn chipes versenyző szerepel. Ezen felül érdemes feltüntetni az előző generáció csúcskártyáját mindkét színben.
A memóriasávszélességekből látható, hogy a Tahiti-k magasan a konkurencia felett vannak, viszont a Pitcairn előnye minimális - hiába a 256 bit a 192-vel szemben, ha a GeForce-ok órajele majdnem ugyanolyan mértékben magasabb. A GTX 580 és a GTX 680 azonos szélességű csővel rendelkezik, a HD 6970 pedig valamivel a HD 7800-asok felett van - tehát nVidia oldalon stagnált a sávszélesség, míg AMD oldalon jelentősen nőtt.
A "Memória / ROP+TEX művelet" oszlopok azt mutatják, hogy a raszter, ill. textúrázási műveletek egy bizonyos mixe esetén 1-1 műveletre átlagosan mennyi sávszélesség jut (ez a mutató önállóan semmi jelentőséggel nem bír, csak arra jó, hogy össze lehessen vetni, kinek mennyire szűk a memóriabusz). A várakozásoknak megfelelően a Tahiti chipes kártyák rendelkeznek a legjobb mutatóval, náluk egy kicsit gyengébb a HD 7850, és jelentősen alacsonyabb számokat tudhat magáénak a HD 7870 - vele van kb. egy szinten a GTX670 és a GTX 660, és még szűkebb a csatorna a GTX 680 és a GTX 660 Ti esetében. Az előző generációval összevetve, a GTX 580 kb. olyan helyzetben van, mint a HD 7900-asok (azaz mindegyik Keplernél lényegesen jobb a mutatója), a HD 6970 pedig a 7850 és a 7870 között helyezkedik el.
És mire lyukadunk ki ezzel a sok számmal? Nos, egy korábbi tesztben azt sikerült felderíteni, hogy a HD 6970 nem veszélyesen, de azért határozottan érzékeny volt a memória-sávszélességre. A nála szűkebb erőforrásokkal ellátott HD 7870 esetében még fontosabb a sávszélesség, és a lista legalján álló GTX 660 Ti az a kártya, ahol számíthatunk rá, hogy egyes esetekben már igencsak szűkösnek bizonyul a cső. Kész szerencse, hogy ez a kártya tesztünk alanya...
... bár a 660 Ti-nek van még egy specialitása - a 192 bites buszra akasztott 2 GB memória. Normál esetben úgy szokott lenni a memóriák kiosztása, hogy egy 64 bites vezérlőre rátesznek 256 MB-ot vagy 512 MB-ot, ezért a GTX 660 Ti 192 bites memóriabuszára 768 MB vagy 1.5 GB memória passzolna. Az nVidia azonban (minden bizonnyal marketing-elképzelésektől vezérelve) megálmodta a flex memóriavezérlést, ami a GTX 660 Ti esetében úgy fest, hogy a három vezérlő közül kettőn 512 MB VRAM helyezkedik el, a harmadikon viszont 1 GB. Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennénk a memóriavezérlés elméletébe, ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy 1.5 GB memóriát a kártya 192 biten ér el, az utolsó 512 MB-ot viszont 64 biten. Ennek az értéke ezért nagyon kérdőjeles - az nVidia mélyen hallgat arról, hogy mire és hogyan használják ezt a csökkentett elérési sebességű memória-szegmenst, mérésekkel pedig borzasztó nehéz ezt kideríteni, különösen úgy, hogy egyelőre váratnak magukra azok a játékok, amelyek 1.5 GB memóriával már csak csökkentett teljesítményre képesek. Ezért a teszt során (meg egyébként a civil életben is) úgy tekintek a kártyára, mintha 1.5 GB memóriája lenne, és a felső 512 MB titkainak kivesézése megmarad akkorra, amikor lesz mivel tesztelni a flex vezérlés korlátait.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
