Ami ma történt velem, az nem piskóta. Majdnem kicsináltak! Nem az első alkalom, és biztosan nem is az utolsó, azonban azt hiszem eddig ez volt a leghajmeresztőbb számomra.
Ma este be kellett jönnöm a munkahelyemre, persze már megint későn indultam, mint az esetek 90%-ban. Barátnőm többször mondta, hogy óvatosan, nagyon vigyázzak, hívjam ha mekérkeztem. Mindig aggódik, ha motorozok, én persze mindig mondom, hogy felesleges, nincs miért. Hát nincs a fenét, alacsony az a qrva kerítés! Nem nagyon szoktam autópályán motorozni, de ma vettem matricát, hogy haladhassak. Indulás Pestszentlőrincről, érkezés Tatabányára, remélhetőleg egyben.
Haladok az M1-en óra szerint 140 felett egy picivel (ez kb 135-öt jelent, igazi hardcore motoros vagyok, ámokfutó, babakocsis anyukák elgázolója, egy eszetlen állat, mi?), előttem-mögöttem senki, teljes sötétség, csak a motorom lámpásai szórnak fényt az úttestre. Nézek előre, agyalok, nem igazán van kedvem ma bemenni, már várom a nyaralást, jó volt a pizza amit ma ettem meg ilyenek. Egyszercsak mintha láttam volna valamit a távolban. Meresztem a szemem, sehol semmi, biztos árnyék, azért még jár a szemem, hátha mégis van előttem egy állat vagy valami. De nem, sehol semmi. Ok, erről ennyit, közben elértem a Bicske utáni balra ívelő szakaszt. Egyszercsak tőlem méterekre megjelent egy ponyvás-utánfutós furgon, aminek hátrafele semmilye nem világított, sem a jármű, sem az utánfutó! A következő másodpercekben éveket öregedtem. Az ütközést éppen el tudtam kerülni úgy, hogy kikerültem a furgont a leállósávban, ahol az ív újrafelvétele közben megcsúsztam az ottlevő szutykon, és ezt is megúsztam! Amúgy a bal első lámpája sem világított, de ezt csak elé érve láttam. Ha reflektorral megyek, biztosan előbb észreveszem, de ez most elmaradt..
(nők...). A Blackberry alig múlt 3 hónapos, egyből bukóágra került.
Nem nagyon, csak egy kicsit.
