Először is kedves olvasó, szeretek utazni. Soha nem érdekelt Amerika, Olaszország, Franciaország. Imádom Írországot és Ománt, nagyon érdekel Új-Zéland, az Antarktisz és Szibéria.

Idén ismét egy pár hetes Ománi út van kilátásban, nagyon várom, eddig a legélhetőbb országnak ezt találom. Rengeteg kikapcsolódási lehetőség, látványosság (nem múzeumok és hasonló csacskaságok), szabadidős tevékenységek, kedves emberek, és OLCSÓSÁG. Ja, és persze keményen betartott, betartatott törvények. Az ország maga elmondhatatlanul gyönyörű.
Utána, vagy előtte azonban ennél merészebb álomnak kell -muszály- teljesülnie.

A mai 3 poszt közül a legfájóbb. Újabban nem tetszenek a saját képeim, az ok igen egyszerű: átlagosak, unalmasak, rosszul szerkesztettek, néha életlenek, semmi értelmeset nem tartalmaznak.

Egyszer már volt ilyen, akkor egy Sony F717-et nyúztam. Aztán vettem egy Panasonic FZ18-at, jó kis gép volt, de valahogy nem Ő volt AZ. Később egy őszi napon lófrálva a Media Marktban (ahol a rendes ember megnézi, megtapogatja a kiszemelt eszközt, hogy aztán otthonról megrendelhesse) megláttam: Sony DSLR-A300x, rendkívül olcsón, a mai napig nem láttam annyiért. Jó fogás, elfogadható kereső, remekül elhelyezett gombok, forgatható kijelző, 2 obi, a márkát is szeretem, tehát kézenfogtam és hazavittem. 1 év tömör gyönyör, volt ihlet. Most ott kuksol a polcon, néz rám, mintha pislogna, de semmi. Néha megfogom és témát keresek, erőltetem a dolgot, de nincs eredménye. Ja, a gépet -szintén barátnőm nevezte el- III. Lajosnak hívják.

Van egy motorom, barátnőm elnevezte Károlynak. Amúgy egy BMW R1100RS.

Alapvetően teljesen problémamentes, de van pár apróság, ami bosszant, és senki nem tudta az okokat (köztük egy Bpi márkaszervíz).

-Az egyik ilyen, hogy néha egy-egy pillanatra a fordulatszám leesik, mintha az egyik gyertya nem gyújtana.
-Gázelvételkor durrog, csattog, lángnyelveket köpköd ijesztgetve a környezetet.
-Gyengének érzem magas fordulatszámon. Régen állítólag ki lehetett akasztani a kilóméterórát, most lejtőn lefele alig éri el a 220-at (ráadásul meredek és hosszú lejtő kell hozzá). Nem mintha gyakran akarnék ennyivel menni, de akkor is, valami nem OK.
-Határozottan úgy érzem, hogy ferdén fut. Ezt alátámasztja a mostanra elgyúrt Metzeler MZ6 is, nem középen van elkopva legjobban, hanem kicsit balra. Én is úgy éreztem, hogy balra dől, de simán hülyének néztek mindenhol. Azonban a gumi engem igazol.

Na, ez is eljött. Blog írás, ilyen sem volt még. Vénségére hülyül meg az ember (pár év, és jön a 3. x)!

Sokminden történt az utóbbi időben, gondoltam közzéteszem a friss eseményeket, tapasztalatokat, hátha érdekel valakit.

Az első az kimondottan bosszantó. Kár nem ért, de akkor is, hogy az embert néhol sz*rba sem veszik, mint ügyfelet, kiábrándító.

Úgy döntöttem lecserélem a monitor-tévémet egy korszerűbb példányra, a mostani 19" LCD-t meg barátnőmnek adom, úgyis jól jön az Asus eee901-hez, aminek nagyon pici a kijelzője, így otthon tanuláshoz jobban tudja használni a lapost. A TV-je is elég pici volt, ez sem óriás, de minden bizonnyal jobb rajta TV-zni, mint a 12"-os nem is tudom milyen gyártmányún. Elvittem, beüzemeltem, közben ki is néztem a monitor utódját. Egy LG M237WDP. 23", Full HD, analóg és digitális tuner, az USB ráadásként hackelhető divx filmek nézéséhez. Szimpatikus jószág.