Tegnap a rákra kerestem itt, a fórumtémák között. Szomorú, hogy Batman kollégáról, a betegségének, a harcának kimeneteléről, eredményéről, a javulásáról jelenleg nem tudni, hiszen évek óta nem lépett be az oldalra. Szomorú belegondolni, hogy ő esetleg már nincs, nem létezik. A szavainak lenyomata, a gondolatai talán örökre megmaradnak. Ez a pár sor azért született, mert nem akartam Batman blogjába, a „Rák” című bejegyzése alá írni, az alább következő linkeket betűzni. Mert nem tudom, hogy oda valók-e, vagy sem.
Édesanyám négy testvére közül ketten elhunytak tüdőrákban, ketten jelenleg harcban állnak a tüdőrákkal, Anyu bátyja nyelőcső és prosztatarákos is. Anyu nem dohányzik, vele egy jól kezelt bőrdaganattal járunk az onkológiára. Hetente. A nagynéném sajnos, úgy tűnik, hogy a történet legvégén van. A gének játéka ez?
Más:
Én anno egy apró probléma miatt ültem az sztk várójában, amikor feltűnt a folyosón a szomszédasszonyom, leült mellém és beszélgetni kezdtünk. A vidám, kellemes és gyönyörű nő teljes közönnyel bemondta, hogy a pajzsmirigye lényegében „felszívódott”, az elmúlt évtizedekben sosem működött rendesen. Hogy-hogy? - kérdezem. Hát Csernobil. Akkor voltam kamaszlány. - válaszolta röviden, ismét teljes közönnyel. Azóta daganatok, műtétek sora, és mára már nincs pajzsmirigyem.
