Lenn a völgyben élt egy lány,
nem volt szépnek mondható,
Árva volt és magányos,
a szíve tiszta, mint a hó.
Hosszú vándorlás után,
arra járt egy csavargó,
Sebzett ingét, cipőjét,
kísérte furulyaszó
A csavargó egy délután,
a lány házához ért,
Fáradt volt és kimerült,
egy kis ételt, italt kért
A lány a fiút behívta
asztalához ültette
És mikor az est leszállt
az ágyába fektette
A csavargó az éjszakát
hálás szívvel köszönte,
Halkan szólt a lány szava:
- Maradj velem örökre
Szomjúságod eloltom,
éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk,
és éjjel boldoggá teszel
