...mondta Apám mikor egy gyógysör mellett a nőkről beszélgettünk.
Jó az „öreg” a háznál, azt hiszem, hogy ezegyszer hallgatok rá. Igaz, hogy így lassan tovább távolodok a saját család idilli képétől, de sajnos azt látom, hogy esnek szét a nagy reményekkel induló friss szövetségek a környezetemben. Talán a korosztályunk átka ez. Ebben a kérdésben pesszimista vagyok. Legtöbben akik manapság születnek, már a „van Apa meg van Anya, egyszer itt, egyszer ott” verzióban nőnek majd fel, az lesz a természetes. Ez van. Az egyén, és az ő érdekei, a boldogulása minden mást elsöpör. Kevés család alapul és az ismeretségi körömben kevés marad egyben.
Budáról Pestre járva heti kb. 15 babakocsit látok az utcákon, BKV-n. Egyre több férfi tolja maga előtt a gyermeket. Heti kb. 5-6 esetben egyedül. No comment.
Ijesztő, de egyre inkább érzem, hogy nekem csak a nő teste kell. A lassan a fejükbe csepegtetett „filozófiák”, és az ezekből eredő „nagyonnagy megfejtéseik”, az önfejűség és ez a fényességes emancipáció már fáraszt. Türelmet, melegséget és szelídséget egyre kevésbé tapasztalok.
