Blááááááááááááááááh!!!

Egyszerűen szeretem! Este, egy hosszú nap után olyan, mint egy megváltás, elmossa a napi problémákat, gondokat, bánatokat. Kiálltam az eresz alá szagolni és nézni a zivatart, és istenemre mondom, jobban érzem magam. Köszönöm Istenem!

Nincs egy hetes sem a produkció, de akkora siker övezi, hogy már nyári slágert is mixeltek belőle.

Tegnap kezdődött a Vidámparkban is a főszezon, ennek örömére este nyolctól hajnal fél kettőig féláron be lehetett menni, és a Gokarton kívül fel lehetett ülni mindenre. Már ami nyitva volt, mert a hullámvasút és az óriáskerék például nem. Jó nagy sor volt, egy órát vett igénybe a bejutás, de megérte...

Mivel a látogatók 99%-a ilyenkor már felnőtt volt, ezért gyakorlatilag csak a hánytatógépek üzemeltek. Meg a dodzsem. Azt annyira élveztük, hogy kb. 3-4x voltunk, szerencsére a karszalag korlátlan "dodzsemfogyasztást" biztosított.

A többi elég volt egyszer, ugye megértitek...

Flying circus - szerintem ehhez nem kell semmi magyarázat... Amikor a végén kiszálltam, remegett kezem-lábam... Az előttem lévő csaj meg úgy beparázott, hogy még utána is folyamatosan rázta a fejét.

Most este, hazafelé jövet vészfékeztem egy kamikaze macska miatt, amitől leesett az egész hűtőrács hóbelevanc... Kezd kihullani alólam a Golf.

Különbenis, a macsok buta állatok.

Tönkrement a digitális mérlegem. Erre vettem egy mechanikásat. Az meg többet mutat a kelleténél, szerinte a digitális tönkremenetele óta híztam. Holott csípőből 4 centi ment le (azt is folyamatosan csekkolom), teháááát nem lehetek dagibb. Vajon a mérésügyi hivatal bekalibrálná a mérlegem? Vagy menjek el a vágóhídra egy hiteles mérésre? "Húsz kiló kicsontozva, maradhat?"

Jól sikerült a délutánom. Gondoltam, megosztom már magammal, meg azokkal, akik elolvassák.
Szóval, az úgy volt, hogy el kell költenem az üdülési csekkjeimet június 26-ig. Mivel nyaralni nem megyek, hát gyorsan kerestem valami szolgáltatást, ahol fizethetek vele.
Évek óta problémám a hajhullásom, amire eddig semmilyen hajszesz, vitamin nem használt, és amire semmilyen laborvizsgálat nem adott magyarázatot. Hát gondoltam, ha másra nem, hát arra jók lesznek a csekkek, hogy egy piszkosul elegáns budai magánklinikán megmutassam egy bőr- és hajgyógyásznak. Fél kettőre volt időpontom, s mivel nincs messze, gyalog vágtam neki az útnak valamivel háromnegyed egy után.
Soha ilyen szépnek még nem láttam a tavaszt. Pedig jónéhányszor sétálgattam már a környékünkön (még jó...). Hétágra sütött a nap, a kis csendes budai utcákon a járda fölé lógtak a kertekből a pendülő bokrok, virágok, illatozott minden, az út szélén ibolya nyílt, csicseregtek a madarak...
Egy idő után melegem lett, s a kardigánomat levettem, a derekamra kötöttem és úgy mentem tovább. Jó korán megérkeztem, pedig nem siettem. Asszem a nordic walking miatt már botok nélkül is nagyobbakat lépek. Régen csak poroszkáltam, most meg jó nagyokat lépek, mint Micimackó, és a kezemet is lendítem, mintha nordicolnék.
A klinikán azonnal fogadott egy kedves bőrgyógyász. Alaposan kikérdezett, hümmögött, bólogatott, majd megszabadított jónéhány hajszálamtól (egyszerre tépte ki őket), amiknek a végét levágta, kb. a gyökér felett 1-2 centivel. Ezeket fogja vizsgálgatni, és két hét múlva megmondja, hogy mitől hullik a hajam.
A klinikán összefutottam egy régi barátnőmmel. Pont végeztem, mikor jött vizsgálatra, így megvártam. S utána tovább sétálgattunk a napsütéses délutánban. Beültünk egy önkiszolgáló kajáldába ebédelni, sóskát ettem, aminek a látványától a barátnőm rosszul lett. Nem értem egyeseknek mi bajuk a sóskával, én imádom. Rihegtünk-röhögtünk, elmentünk a Rigó Jancsi cukrászdába fagyizni, közben felvilágosítottam, hogy a Böszörményi út a XII. kerület Sunset boulevard-ja. De tényleg... Van ott minden. Pékség, tejbolt, cukrászda, bank, zöldséggyümölcs, a Tik-Tak presszó, és ezek mind-mind apró üzletek, amik már vagy 50 éve léteznek. A bankot kivéve. Itt jár az 59-es villamos, a 102-es busz, mégis, valahogy jó érzés ott sétálgatni, valahogy olyan nyugodt és lelassult minden...

Teljesítette az idei első hosszabb útját a Budapest-Veszprém-Budapest útvonalon, négy felnőttel a fedélzeten. Rettentő bütte vagyok rá, hisz' már 19 éves, de természetesen minden probléma nélkül zajlott. Majd hétvégén megjutalmazom egy alapos tisztogatással, fürdünk is, meg ilyesmi.

Történt pedig, hogy ma, munkából hazafelé menet bementem a budaörsi Tescóba ásványvízért és kutyakajáért. Persze nem lennék nő, ha nem csekkolnám az árukészlet többi részét is. Így kinéztem, felpróbáltam és megvásároltam egy leértékelt nadrágot (sajnos a Prada butik épp zárva volt...). A nadrág eredeti ára 5000 Ft volt, leértékelve pedig 3500.
Pénztárnál szalagra pakoltam a cuccost, a néni kezdi pötyögtetni, mikor ő szól (!), hogy a nadrágot nem leértékelt áron olvasta be a gép, ezért a blokk-kal legyek szíves a vevőszolgálatra fáradni, ahol visszakapom a különbözetet. És természetesen elnézést kért a kellemetlenségért. Ha nem szól, én észre sem veszem...
Fizetek, eltolatok a vevőszolgálathoz, ahol egy csupa mosoly, szőke lány rögtön odapenderül, és kérdi mi a probléma. Mondom, erre fél percen belül a kezemben volt az 1500 Ft, + 200 Ft utalvány, és egy elnézést kérő szabványlevél, valamelyik fejes aláírásával. Sűrű bocsánatkérések közepette engedett utamra, valamint elmenőben hallottam, amint telefonon rögtön intézkedni kezd a vonalkód átállításáról.