...egyszer híres zenész lesz. Talán a világ második legjobb gitárosa...

...ha majd megtanul viselkedni.

Ma esti nordik közben beszól nekem valaki:

-Nincs még korán a kesztyűhöz? Kérdezte egy alak a Ponyvaregény teraszáról, mikor már másodszor haladtam el a kávézó előtt.
-Áh... csak a menetszél miatt. Hangzott el a tőlem meglepő, humorosnak szánt válasz.

Nyáron történt, a Normafa környékén. Míg be nem értem az erdőbe, kézben vittem a botokat, nem volt kedvem az aszfalton a gumitappancsokkal sz*r*kodni. Utam egy buszmegálló mellett vezetett el, egy csapat tizenéves nézdegél, majd beszól az egyik:
-Te is jókor mész síelni...

Hát erre nem tudtam mit mondani.

Oh, igen, nélkülük nem élet az élet!

Az úgy volt, hogy szóltak bent, készüljünk, mert csapatépítő összeröff lesz egy vitorláson a Balaton közepén. Ringatózás, napsütés, kellemes szellőcske...

...hányás...

És akkor mondják nekem, hogy te Linda, csinálj már olyan csokis sütit, mint a karácsonyi bulira. Ezen ne múljék, szívesen. A lényeg, hogy vettem fél kiló étcsokoládét, diót, mogyorót, meg ilyen alapdolgokat, amik kellenek egy sütihez. És akkor azokat jól összekutymultam, beleöntöttem egy tepsibe, betoltam a sütőbe és 20 perc alatt megcsináltam. Mivel elég hamar kész voltam vele, és meleg volt a sütő, összedobtam egy almáspitét is. Az almareszeléshez befogtam az öcsémet, cserébe megihatta az alma levét. Meg különbenis, elviszi egész hétvégére a Golfot, hát dolgozzon meg érte. És még a süti széléből is kaphat.
Szóval megsültek a sütik. Most hűlnek a tepsiben, várják, hogy aztán 4x4-es kockákra vágjam őket... De hallga csak!!!! Már settenkedést hallok a konyhában! Odacsapok!

Ti is szeretitek a kifli csücskét? [link]

Cliff Muskiet egy KLM-es légiutas-kísérő (vagy pilóta, ez nekem sem világos) töb mint 900 féle uniformist gyűjtött össze a világ legkülönfélébb légitársaságaitól. [link]
Böngészve az egyenruhák között bizony azt vettem észre, hogy a légitársaságok mennyivel "merészebbek" mint mondjuk egy Volánbusz, vagy BKV. Elég csak az American Airlines miniruhás kollekciójára, az Allegheny Airlines "újságmintás", feliratos ruháira, vagy az afrikai, ázsiai légitársaságok színes, mintás öltözékeire nézni. De azok a tökfödők se rosszak... Gondolom, hogy nagyon fontos a jó megjelenés a személyzetnek, hiszen ők a társaság arcai. Kifogástalan modor, segítőkészség, "mojókövi".
A BKV-nál meg az ellenőrök az arcok.
Tavaly, Ferihegyen épp egy olyan stewardess csekkolt be a mellettem lévő, a személyzetnek fenntartott "checkpoint-nál", aki olyan volt, mintha egy filmből lépett volna elő. Szoros kontyban volt a haja, sehol egy rakoncátlan hajszál, feje búbján hetyke kalap, sötétkék kosztüm, profi smink, kifogástalan öltözék hajnali hatkor...

Néha, amikor reggel hét órakor elindulok otthonról, hogy hét óra harminc perckor már a munkahelyemen legyek, de előtte még megállok a Total kút melletti CBA-nál, hogy rozskiflit vegyek reggelire, s miután újra, már kitudja hányezerszerre vettem a tengelytörő akadályokat az érdi utcákon, és beérek, leváltani az éjszakai ügyeletest...
Néha, amikor ilyenkor belenézek a tükörbe, miután feltettem egy kávét, mert még viszonylag csend van, nem látom az arcom, egy fehér folt. A szemem nem kékeszöld, hanem olyan színű, mint a bőröm, vagy a hajam, vagy a szemöldököm. Korán reggel ilyenkor, ha belenézek a tükörbe, lehúzom az alsó szemhéjamat, kering-e még vér egyátalán bennem. Halványrózsaszín. Nem a legjobb, de több, mint a semmi. Mindenesetre véradásról kivágnának asszem. Adok magamnak apró pofonokat, így egy kis halvány pír megjelenik az orcákon.
A szemem... Hol van? A szempilláim, mint a döglött légylábak, csak merednek előre a maguk szőkésbarna, észrevehetetlen színtelenségében. Vajon nekem miért nem fekete a hajam és a szempillám, mint anyámnak? És miért nem olyan erős szálú, ami nem tűr meg hajgumit, meg semmilyen beavatkozást, amit nem lehet elfeküdni?
A szemem... Hadd látszódjon. Előveszek egy fekete ceruzát és halványan rajzolni kezdek. Egész jó lett. A döglött légylábak már életrekeltek egy húzásnyi szempilla-spiráltól.

Merthogy ilyet ki lehet tölteni a neten.
Gondoltam, ebben a nagy nyári uborkaszezonban hallgatok egy kis on-line rádiót, a főnök úgysincs bent. A Juventus honlapján elindítottam a rédiót, de látom, ott figyel egy "gomb": onlány zenei teszt. Hát, mondom, ez kell nekem, majd én megmutatom ezeknek a fiszmollt.
De ez arról szólt, hogy mutattak számokat, és ki kellett választani, hogy ez most tetszik, vagy elmegy, vagy kifejezetten hányingert-keltő, esetleg nem is ismerem. Na, most a felsorakoztatott zenék kb. 50%-a volt ismerős. Többet kéne Rádió1-et hallgatnom...
Másik észrevétel, volt köztük jó néhány friss, magyar zene. És a tragédia, hogy borzasztóan egyformák voltak, semmi fantázia. A külföldi mezőny sokkal erősebb volt (már amiket ismertem...).

Na mindegy, most aztán jól megmondtam nekik.

...mondta a vizsgabiztos 2000. december 21-én, miután leparkoltam a Petzvál utcai vizsgaközpont előtt. Egy pillanat alatt lezsibbadtam, éreztem, ahogy forró könnyek tolulnak a szemembe. A szívem hevesen vert, és ordítani tudtam volna. Ránéztem az oktatómra, aki teljesen értetlen pofát vágott, majd hátrafordult, mire a címben idézett úr, látva a helyzet komolyságát, gyorsan befejezte a mondatot: „… mostantól öné a felelősség.”
Én még mindig nem fogtam fel, hogy sikerült, átmentem a forgalmi vizsgán, ráadásul elsőre… Csak ültem és markoltam a kormányt. Aztán mikor az oktatóm megbökött és szélesen vigyorgott, akkor felengedtem és nekem is körbeszaladt a szám a fejemen.
December 28-án vettem át a jogosítványomat, rettentő büszke voltam magamra. Még a régi formátumú, rózsaszínű, papírjogosítványt kaptam, az utolsók egyikeként. 2010 októberéig érvényes. Eljátszottam a gondolattal, hogy bejelentem, hogy elvesztettem, így megtartom emlékbe.

Az Ikeában történt, ma. Először csak messziről szemeztünk. Nagy, barnásfekete szemeivel nézett, nézett és csak nézett... Először körülnéztem, hogy vajon ezek a szemek tényleg rám szegeződnek-e. De szabójani meggyőzött, semmi kétség, engem bámul.
Zavarba jöttem. Ilyesmi nem szokott velem előfordulni, még csak nem is ismerem, az ismeretlentől meg félni kell! Szabójani azt mondta, hogy menjek oda hozzá. Nem mentem. Nem mertem... Erre odahúzott. Bemutatott minket egymásnak, kiderült, hogy egyébként ők jól ismerik egymást.
A Nagy Találkozás megvolt tehát. De valaminek történnie is kéne, nem állhatok itt, mint egy rakás szerencsétlenség. Szabójani esmént kimentett. Fogta és letépte a szépszemű fejét. Aztán a lábait szedte ki, végül a farkánál fogva kihámozta a ruhájából. Kicsit elborzadtam agyvelejének látványától, de szabójani élvezettel cuppogtatta. Hmm... gondoltam, nem lehet rossz. Fogtam magam és a bemutatott szertartást én is elvégeztem, egy másik bogárszemű gyönyörűségen.
Az íze... Citrommal mennyei.