Mert már megint van egy száma, amit nem lehet megunni.

Limonádé meg a kultúrsznob többség szerint lenézendő, de imádom, nem tehetek róla. Belemászott a fülembe... Ezzel a klippel meg különösen élvezetes. Jól szemlélteti, hogy tulajdonképpen az amcsiknak már semmi keresnivalójuk Afganisztánban, mert marhára ráérnek.
Ha nagyon nem megy, akkor inkább nézd ezt. [link]

Annyira beteg, de annyira jóóóó!

Ide fogom gyűjtögetni azokat a kérdéseket, amikre szeretnék választ kapni.

8. Olyan rettentő tájékozott vagyok, hogy egy évig nem is volt kérdésem. De most kicsit felbosszankodtam magam, mert a februárban megjelenő új Cranberries album eredetileg 11 számos verziója az iTunes-on több bónusz számmal fog szerepelni. Ami a mezei cédén nem lesz rajta. Kérdem én, mi az az iTunes? Annyi lejött, hogy az Epölhöz köthető valami, mert i betűvel kezdődik. És akinek Epölje van, akkor az már felsőbbrendű, hogy ilyen kiváltságokra jogosult? Kicsit iDegesít a dolog, mert iGazságtalannak vélem. Persze, tudom, pénz beszél... Az Epöl mindenfélét összevásárol a kebelébe betért "gyermekeinek".

6-7. Normális dolog egy napra két vizsgát felvenni? A szorongás mást is "lebénít"?

"Csillagréten vagyok, egyet lépek előre, ikrek jobbra, nyilas balra, lassan halak úsznak körbe, mert a hajnal rám nem vár, felkel majd és odébáll, és az első napsugarakkal arcomon nagy mosoly bújkál."

Sugarloaf: Fever

Csillaglesen voltam az imént, mindenkinek csak ajánlani tudom.
A recept a következő:

Hozzávalók:

- magad
- füves terület valahol a szabadban
- felhőtlen égbolt
- sötétedés utáni időszak
- esetleg meg lehet bolondítani egy jó társasággal, dohánnyal, itókával
- nagyon ajánlott szúnyogriasztó aeroszol
- pokróc az igényeseknek

Elkészítés:

Fogjuk a hab testünket és cipeljük el egy füves területre. Lehetőleg olyan területet keressünk, ami városon kívül esik, hogy minél kevesebb fény szennyezze az égboltot és minél több égitestben gyönyörködhessünk. Igényesék terítsenek le egy pokrócot.
Ruhából kilógó testrészeinket fújjuk be szúnyogriasztóval. Röhögjünk magunkon, hogy most milyen büdik lettünk és a szúnyogokon, akik szívókájukat nyalogatva, kéjes pofával közelítenek, majd két centiméterről egy villámgyors Y-nal vissza is fordulnak.
Döglődjünk lefele a pokrócra, és lessük az eget. Lelkes felkiáltásokkal nyugtázzuk, hogy szép lassan felkapcsolják fent a lámpákat, és egyre több csillag látszik, társaságunkat olykor ötletszerűen oldalbavágva könyökkel.
Bontsuk ki az italt, és a felét gondosan öntsük ruházatunkra. Szentségelés és társaságunk röhögése közepette bosszúból hajtsunk fel a maradékból annyit, amennyit egyszerre gyomrunk befogadni képes. Durcásan gyújtsunk rá egy cigarettára/szivarra/dzsangára/pipára.
Sértettségünket félretéve feledkezzünk bele a látványba, relaxáljunk, érezzük jól magunkat. Társaságunkat innen-onnan szedett információkkal traktáljuk az univerzumról, még véletlenül se maradjunk csöndben egy percnél tovább. A lényeg, hogy okosnak és műveltnek tűnjünk, az sem baj, ha mi magunk se vagyunk meggyőződve arról, hogy amit mondunk, az valóban igaz-e, a lényeg, hogy magabiztosan állítsuk. Utánanézni úgyse fog, de nagyot növünk a szemében.
Aztán ha már nem tudunk több okosságot kitalálni, adjuk át magunkat a vizuális élménynek. Az sem baj, ha elalvás a vége.

Az új VW Bogár-elképzelés, háromajtóval. Kár, hogy nem lesz belőle semmi.
[link]

Max Raabe egy német énekes, aki korunk slágereit dolgozta fel a harmincas, negyvenes évek stílusában.

Oops, I did it again
Mambo nr. 5
We will rock you
Around the world

Elsőre talán furcsa, de nekem nagyon tetszik, amit csinál.

És várok ide minden olyan feldolgozást, amit te valamiért érdekesnek, neadj' Isten jobbnak találsz mint az eredeti!

Tesóm hétfő óta Texasban van. Ma hajnalban küldött egy e-mailt, lefényképezte a vacsoráját, egy kb. 70 dekás steak-szeletet. Irigylem, szívesen visszamennék Amerikába. Azt írja, Texas jó hely, igazi cowboyok, farmok, tehenek, igaz, hogy más nincs is vidéken, de halál nyugi van, az emberek barátságosak, kedvesek. Azt mondja, odaköltözne. Pedig élt már egy évet az Államokban, a keleti parton, de akkor nem ezt mondta.
Következő amerikai úticélom középnyugat-nyugat, nagy krúzolásokkal, texasi steak-kel, cowboyokkal. Csak tartanék már ott...

Szeretem a kilencvenes éveket.

Pl.: az ilyen és ehhez hasonló zenék miatt, amikre felvágósan "táncoltunk" a felsőtagozatos sulifarsangon.

Nightcrawlers: Push the feeling on

Te miért szereted/utálod a kliencvenes éveket?

Radnóti Miklós: Előhang egy "monodrámához"

Kérdeztek volna magzat-koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!
nem ringat és nem ápol, -
ellenemre van!

És mégis itt vagyok.
fejem rég kemény
s tüdőm erősödött csak,
hogy annyit bőgtem én.

A vörheny és kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, -
aztán kiköpött a tó...

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál... ó miért? S a bimbózó virág -
nem nyílik még ki husomban a rák.

Születtem. Itt vagyok.
Felnőttem. S mire?
Igértek néked valamit?
kérdeztem egyszer én
magamban még süldőkoromban.
S mindjárt feleltem is :
Nem. Senki semmit nem igért.
S ha nem igért, a senki tudta mért.

Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy
s lenn vár a gőzt lehelő iszap.
A hallgatag növények szerelme emberibb.